Reggeli séta
Szitakötőszárnyon érkezett a hajnal,
hirtelen - csillámló szivárványalakkal.
Ébresztgette a pír az álmodó tájat.
Láttam előtűnni a várost, a fákat.
Színek keltek gyorsan a homályból, ködből,
s napsugárfény áradt aranyból, ezüstből.
Erdö zöldjében sétálok,
Hajnal van, csendet hallgatok.
Egy bagoly néz rám, pislákol,
Kíváncsi, mit akarhatok.
Reggel,
mikor kiskutyámmal
sétára indultunk,
Ragyogó napsütés
kísérte az utunk.
Pécs utcáin
A Barbakán bástyái alatt
sárga mellényt osztanak,
az esti kábulatból ébredezve
borostás arcok morognak.
Egy tacsi éneke
Kedvenc fatövem izgalmas,
új szagokkal vár.
Reggel topogok előtte,
s lendül a hátsó láb,
s azok a sarkok, villanyoszlopok
elbűvölnek még...
Tettem a lábamat egyre előre,
hátha ettől kapok újra erőre,
de nem nagyon gondolkodtam előtte,
csak fittyet hánytam a szürke esőre.
Még a csillagok közt vesztegel a hajnal,
csípős, hideg szél játszik a hajammal,
a hegyről mintha szembe szállna a Turulmadár,
kihalt a város, az utcán még senki sem jár.
A kis patak csobog,
Oly tiszta a víz.
A gondolat robog:
Mind a tíz!