Remény
Most tudtam jönni. Féltem kicsit,
hogy meg nem ismersz, elkerülsz,
hogy szemed másfelé eltekint.
Most tudtam jönni. Tán örülsz...
messzire száll a gondolatom
csillannak öröm-bánatkönnyek
hiába minden akaratom
a szép napok gyorsan elszöknek
A sűrű, végtelen éjszakákban
Magamba zártan, bolyongva élek
Gondolataimmal, mint hazátlan,
Reszketeg félszben fázva remélek.
Szeretem az éjszakai csendet,
Magányos tüzek fenn színre kelnek,
A merengő végtelent csodálom,
Ha nem jön szememre nyugodt álom.
Mindig csak várunk...
Remélve szebb jövőt, így élünk.
Későn ébredünk rá, tévedtünk.
Elszálltak az évek, nem is éltünk, csak várunk,
Közben elvesztettük szeretteink s tán` társunk.
Karácsony esten mozdul szívünkben
óvatosan egy reménysugár,
régi emlékek, fájók vagy szépek,
fecskemadárként visszatalál.
Édes, jó Atyám!
Kérlek, hallgasd meg imám.
Emeld tekinteted azokra,
Kiknek fájdalomtól gyötört
Könny áradata hull arcukra.
Kérdéseim maradtak magamnak:
A kérdés, a sejtelem megmaradt.
Hogy részed legyen a földi Édenben,
Hát láss meg szépet s jót mindenben.
Sokszor csak annyit mondanék...
Sokszor csak annyit mondanék... hiányzol!
S most miért nem vagy velem?
Magamhoz húználak, csodálnám a szemed.
S most vajon miért nem mondhatom?
S most miért csak emléked ölelhetem?
Csak a Teremtő tudhatja:
Mennyi erő, akarat lakozik bennem...
Csillagok ünnepe
Múlt otthonában
Körbeölel a csend,
Mécsesek fényétől
Ma ragyog a szeretetkert...
Miért élnek nők a bolygón?
Mindenem imbolygón
Mozog a semmibe.
Angyalka száll fent az égen,
lenéz egy házra: "Ide betérek!"
Ablakban ég a békeláng,
a fenyő alatt ül egy pár.
Mit fújnak majd az őszi szelek,
honnan hoznak üzenetet,
mit visznek tovább,
mit hagynak, mit hagynak ránk?
Fénnyel táncol az ég,
Nem búcsúztat még,
Most is szépet remél,
Hogy holnap újra felkél.