Remény
részlet
Ébredj, jöjj el, Napnak párduca,
csak téged áhít szittya magyarja,
és hozzád sóhajt minduntalan...
Szilveszter 2020
Vártuk a tavaszt,
Jött Ő, a "ravasz".
Vártuk a nyarat,
Ő is itt maradt.
Fénytelen világban megcsömörlik a gondolat,
Nem ad erőt elviselni, hogy az élet ma fáj.
Fenyeget, jajveszékel minden egyes pillanat,
Nem ad hitet, erősséget, hogy indulni muszáj.
Hűvös este volt, így nagy eső után,
az éj közelg, s múlt már a délután.
Midőn fáradtan ballagtam halkan át
az üres park vizes avar-pamlagán.
Tegnap éjjel váratlan beszöktél
egy hideg szív magányos álmába,
már rég nem várt,
elengedett,
hisz tudta, minden hiába.
Szívemnek oly kedves Lány
Integet felém, s kitartóan vár.
Látjuk egymást, üdvözlöm is,
Kezem magasban, szívem monoklis...
Végig tart a harc,
Megannyi kudarc,
A cél nem változik,
Csak az út kárhozik.
Mély sötét éjszaka közepén
Vándor pihen az erdő szélén,
Tábortűz bűvös körében
Mereng jövendő éveiben.
Nézed a tükröt merőn,
néma kérdésre nem felel,
csak a szem beszél tágra - nyílva...
Tegnap elköszönt, már a múlté,
zárjuk be az emlékkönyvünkbe.
A serpenyő egy irányba
tövig billen, s a látványa,
amit hirdet szavak nélkül,
mindent elmond a múlt évrűl`.
Fényfüzérek lassan-lassan már kialszanak,
Karácsonyfák még egy utolsót sóhajtanak.
Csendben lepereg az év ünnepi fényárja,
Vesztes lesz ma a napnak utolsó órája.
Ez a szilveszter más, merengő,
otthonodba ér, lépeget,
emlékeid közt felderengő
eddig eltöltött életed!
Adj lépést a lemaradóknak,
talán attól más lesz a holnap,
kik fáradtak és keseregnek,
várják érintését kezednek!