Remény
Egyszer majd kiszárad minden tintatartó,
mert ki ma nem olvas, írni nem tud holnap.
Nem lesz több gondolat, amely maradandó,
kihal minden mestere az igaz szónak.
Hogy válik a remény szellemmé?
Ha volt élet, mely a szerelemé,
Sivatagi vándornak ismerem,
Ennek része az életem.
Szerelemnek, csalódásnak
szenvedés az ára,
elébe menj az életnek,
ne kullogj utána.
Sírj csak nyugodtan
Folyjon a könnyed
Engedd el szárnyaid
Minek az neked
Zuhanhat magasból...
Szabadon szárnyaló tavaszi napsugár
simogatja lágyan a mezőt...
Hangom halk, mégis kiáltok:
Kezeink közt csúszik ki a fény...
Az igazság minden nap megfeszíttetik.
Ki elárul, tagad, már nem hagy mély nyomot.
Tövissel sebzetten miben reménykedik?
Sokadik megváltót ütnek korbácsosok.
Ma is mikor kinyitom szemem,
mint minden reggel,
remény van bennem,
az élet nyomot hagy szívemen.
Végre tavaszodik, kicsit felderül a kedvem,
bár mindenem fáj, de már nem zavar engem.
Az lehetetlen, hogy nem jön az elmúlás,
Hogy könnyen viseli sorsát az ember,
Az állat is elbújik, ha érzi, vége már,
Ha a halállal harcolni már nem mer!
Csak egyszer éljem meg még itt,
Mert nem készülök menni,
Érezzek még biztatást,
Hogy változhat itt bármi.
Az aranyesővel kezdődött,
a földre még az eső csöpögött.
Ablakom alatt kizöldellt a nagy bokor,
a rügyek kipattantak, amint elállt a zápor.
Csillagjegyek versbe öntve 12/3
Kos
Kosok robbanékonysága igen erős,
Ereje, bátorsága és becsvágya velős!
Tele vannak sponTán ötletekkel,
Terveket sző és szónokol ezerrel!