Reménytelen szerelem
Borongva, búsan bámul
a szegény tehénleány,
hogy a bika kit választ
az bizony még nagy talány.
Az érzés, mely a semmiből tör elő,
S fölös szenvedéllyel gyötör.
Egy érzés, mely mindent elsöpör, s
Nem hagy mást, csak fájdalomözönt.
Ülünk a csillagokon csak te és én,
Észre sem vettük, hogy elengedtük egymás kezét,
Kerestelek végig az egész Univerzumban,
Aztán megtaláltalak a Földön emberi alakban.
Szeretlek hangosan üvöltöm utánad
Hideg éjszaka
Zuhogó eső mossa arcomat
Nem érdekel ki néz és hallja hangomat
Még hangosan üvöltök utánad
Még nem engedhetlek el
Még nem bírom nélküled élni az életem
Hazug szavaid rég elvesztek fejemben...
Csak a szó képes fájdalmat okozni,
Csalódott szív egyet tud, szenvedni.
Bánt a sorsom, múltam, jelenem,
Nincs senki, kinek mondhatnám;
Szeretlek, kedvesem!
Elmúlás
Közelebb vannak hozzám csillagok az égen,
Közelebb vannak, mint te magad.
Az ő távolságuk fényévekben van mérve,
A tied mérhetetlen, nincsenek szavak.
Messze még az este, az idő szinte megállt,
ismét nélküled töltöm ezt az őszi délutánt.
Hit, remény, karácsony - Nélküled
Itt mese, ott mese,
Kis mise, nagy mise...
Oltár elé se,
"Ég veled!" se,
kismise, nagymise...
Szenteltvíz, néha mese,
de leginkább semmise.
...vergődünk bénán, süketen, vakon -
csábos fényben csapongunk körbe-körbe,
megperzselődő suta szárnyakon.
Valaki meglopott!
Elvitte lelkemet,
s már az árnyék sem követi
magányos testemet.
Köreimet csendben porba rajzolom,
nézd, opáljaim kavicsokká váltak,
jövőjük nincs, s nem díszei a mának -
hiányod ezentúl némán vonszolom.
...szürke lepi a világot
mélységből szökken hiányod
sóhajom lebben az űrben
itt hagytál engem hűtlen
A szavakon túl
(Rózsa és a vándor története 1.)
Egy magányos rózsaszál búsan hallgat,
a megfáradt vándor épp arra ballag.
Túl közel az est most továbbállni.
Drága rózsám, engedj megszállni.
A remény szívem húrjain
játssza keserű dalát,
míg én könnyeimmel írom
neked a balladát.
Lángoktól csorduló pagonyban ülök,
kábán nézelődök szanaszét.
Hervad a gondolat, beleszédülök,
csikorog a forgó tarka rét
a hiányod.