Romantika
Bujkál a hold rongyos felhők között,
Sápadtan világlik, hunyorog rám,
Sötétlő éjre, némán felöltözött,
Altatóhoz készül álommozdonyán.
Minden nő egy angyal,
férfi vagy, hát szeresd,
gyönge karjai közt
boldogságod keresd.
Kedvesem!
Ne keresd kottám.
Egy húron pendülünk már...
Lehet sötét vagy világos alkalom,
sóvár leheleted lobog ajkamon.
Szívem a két kezemben,
Rendelkezz felettem,
Veszélyes ez a játék,
Mégis... a szerelem szép
Ajándék.
A tó felett, mint füst, lebeg
az arany pára.
A nádason ma átoson
egy csónak álma.
Sokszor gondolok arra, mi lenne, ha egy napra visszakapnálak,
Ha újra ölelhetnélek, becézhetnélek, csókolhatnálak,
Csak egyetlen napot kérnék, hogy te újra élj,
Hogy lelkünk újra egybeforrjon, hogy hozzám érj.
Elszundít már a fű,
lábamnál szendereg.
Oly szépet álmodik,
akár egy kisgyerek.
Vörösre festette a nap az eget
A hadházi Előhegyen,
Egy pohár bor kezemben,
Örömkönnyek szememben.
Mikor kezedben nyugszik a
kezem
Hevesebben ver egyből a
szívem
Mikor halkan suttogod a
nevem...
Ha valakitől elmentem, az örökre szólt,
De a te képed a szemem előtt táncol,
Bármerre megyek, téged látlak mindenhol,
Miattad a szeretlek szó is megváltozott.
Tündöklő, fényes világok,
Ezernyi fényben pompázó virágok,
Csillogó ezüst csattan a réten,
De én rád gondolok éppen.
Este ültünk a hűs ligetbe`,
Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
Csend ült az éji tájra,
Tengernek morajlása
Halkan ritmusát adja
Esti romantikának.
Téged ölelve
eltűnik a külvilág,
megrészegülök.