Rövid
Ellágyul a táj. Olyan a világ,
Mint illatos édesség, amikor
Virágokra porcukoridill száll.
Aranyló vendég köszön be hozzánk,
Vén szilvafán csillan meg a napfény,
Az alkonyban száll néhol egy bogár,
S fahasábok göröngyén durmol még...
Művelt fényt szór az est,
Mint csillár a mennyben,
Mély gémeskút csendjén
Vén ekhó sincs, melyben...
Katángnak kékje
Cseppen az égre,
Felhőknek fodrán
Szunnyad a fény.
Csillagok fénye
Pihen fűszálon,
Tücsöknyi ének
Ragyog a tájon.
Lenge szellő simítja a kertet,
Cinegepár dalol galagonyán,
Az akáclevél bájosan rezzen,
Mikor reá ragyog a napsugár.
"Cukor helyett színt szórj a kávéba és tejbe,"
Úgyis egyhangú már a korty fekete s fehér -
Ne félj változtatni, ha nincs valami rendben,
S az ablakpárkányon is elhervadt a remény.
Copfos kislány fűben ül,
a kezében nyuszifül.
Repüljön álmod valóságszárnyon,
érintse vállad meg, mint a bársony.
Hópehelykristály, csillogó csoda,
tenyéren viszem, adnám már oda...
Nincs erőd Boldognak lenni ma, holnap meg
Egész más a program. Te fakó vagy mindig,
És lényed is csak könnyes emlékként libben
Az utcá(n)knak nyomorán... Még divat hinni...
Nem sírok, csak bántja a szememet
A csillagszóró(n)k Fénye és a csepp
Megszeppent karácsonyfás szeretet,
Amely ilyenkor kicsit mindig szebb.
Átkarol a jóérzés, mosoly ül a számon,
a lelkem megpihent, elringat egy álom.
Kicsit szép a remény, de részeg az este,
Olyan minden csillag, mintha elém esne.