Sebek
Váratlanul érkeztél,
mint hegyről lezúduló ár olvadás után.
Magaddal sodortál mindent:
létem, lényem, érzéseim, korlátaim...
A csemeték el lettek ültetve,
de nem álltak készen az életre.
Mind egy szálig el lettek tüntetve,
ilyen véget írtak a részedre.
Ha életed kudarcba fúlt,
s lent vagy, egészen mélyen,
akkor támad fel benned a múlt,
készen arra, hogy megérintsen.
Könyvemet írom
az életemről,
hogy ki adja ki,
azt nem tudom.
Halottak napja, szép halottak napja,
tépd fel újra sebeinket,
legyen ez az év legrosszabbja.
Lehet most tényleg felejtek...
Lehet, hogy mindig,
Ugyanoda érsz vissza.
Akár merre is fuss.
Csak sose veszed észre,
Mert közben felejtesz,
De belül a régit keresed.