Séta
Szép indiánnyárban a tóban fürödtünk,
színes tündérrózsák nyílottak köröttünk.
Tó tükrén cikázott az őszi napsugár,
milyen jó, hogy reánk sok ilyen szép nap vár.
Bibione csodás tengerpartján
a homokon süttettük a hasunk,
az Adriai-tenger hullámain
szelíden ringatózott csónakunk.
Cikázott a napsugár a tó vizén,
tündérrózsa kivirágzott a szélén.
Kedvesemmel ott pihentünk egy hétig...
Gyula város szép kis város,
egyik utcája sem sáros.
Térkővel van mind kirakva,
élmény sétálgatni rajta.
Visegrád környékén
pihentünk tavasszal,
nem volt tele a szánk
egyszer sem panasszal.
Könnyű csipkék holdfényes éjt takarnak,
csendes a környék, mélyen hallgatag,
magány könyököl egy oszlop szélére,
lámpaláng suttog gyengéd szavakat.
Fekete tengernek
homokos a partja,
de sokat sétáltunk
kedvesemmel rajta.
Suttyomban beszökött a pesti ősz.
Avarral szórt járdán kolbászol,
a külső Üllőin szöszmötöl, időz,
amit Vöröshadsereg útjáról
neveztek vissza nemrégen.
Fehér buckák nagy csomóban,
sok magányos jár a hóban.
Sarjad sok kis rügy, ébred a világ,
vadszázszorszépet friss szellő cibál,
a tavasz színe cseppent a rétre
hóvirágfehér ibolya kékje.
Ezer színes virág súgja most azt neked,
ha szíved kitárod, újra boldog leszel.
Úttest előtt állj meg szépen,
ha a zebráig elértél.
Nyisd ki gyorsan most a szemed,
odakint már a nap nevet,
téged vár ma minden játék,
ez a nap csupa ajándék.
Megfogott a szó: fakéreg-minták,
erdőbe húzott a gondolat-lián
egy őszies, mohás, nedves tájra,
hol lábam alatt ropogtak az ágak...