Séta
Van a sétány,
Már ott sétálsz,
Lépkedsz... lépés
Követ lépést.
Szeretet
Ma utolért a szerelem
érzés, libabőrös lettem!
Párban sétáltunk, édesem,
mint akácméz, az életem.
Gyerekkori képeslapok
Már érezni lehetett az esti hűst.
Merengve gondoltam az alkotóra,
míg előttem a sima vizű tóra
fénylő hidat terített a holdezüst.
Kristálytiszta patak völgyek ölén
Ködös harmat gyalog erdő földjén,
Büszke fenyvesek ölelésében
Szelek simogatnak reménységben.
Szép lakást kaptunk a Berkenye sétányon!
Erkélyes, kétszobás panel, de világos.
A környék lakályos, gyönyörű virágos.
Még ma is látom én, bár arra nem járok.
Zúzmararuhába bújtak most a fák,
megfagyott ágakon tollas maskara,
szürke utcákon dermedt tisztaság,
egyelőre növekszik a tavasz magzata.
Minden csendes, mint egy álom,
néha megreccsen egy korhadt faág,
valahogy tán köszönteni kíván.
Egy,
Kettő,
Számolom,
Lépéseim
Tartalékolom
Délutánig,
Azután
Megint...
Úgy sétálnék teveled...
boldogan, kéz a kézben,
Néznénk együtt a fellegeket,
mily gyorsan repülnek a széllel,
Szeretve, túláradó örömmel...
Még a csillagok közt vesztegel a hajnal,
csípős, hideg szél játszik a hajammal,
a hegyről mintha szembe szállna a Turulmadár,
kihalt a város, az utcán még senki sem jár.
Kővé dermedt Csiga Áron
a szokatlan, új látványtól.
Kidülledt a két nagy szeme,
leesett a szemüvege.
...Hálás a hazatérésért,
Hideg, merev a kezünk
Lassan nyúl a gyufáért.
Haikucsokor
Novemberi éj
holt lelkek fényét szórja.
Szívünkben éltek!
Halkul már az esti tücsökszerenád,
néha-néha árva muzsikus hangol.
Őszi, szürke este az utcát járom,
egymás után rakom sorba a lábam,
az utca mindenkié, ezt nem bánom,
de én mégis a magam útját járom.