Séta
Sétálok a nyári napsütésben,
bárhova nézek, a látvány megragad,
a szeretet festi bennem szépre
kanyargós utcán a kopott falakat.
Mialatt "elsétálok" melletted...
...mely minden gondolatodat magába foglalja,
s nem illik bele a jelen és jövő.
Cipő a lábamon, rajtam az út pora,
hátizsák hátamon, eljutottam oda,
hol csend van, nyugalom, vadonban sétálva,
erdei utakon süt a nap hét ágra.
Tündérmama szép kislánnyal,
a férjével kis családban
éldegél az erdő mélyén
csendesen.
Amikor még kislány voltam,
zsebkendőből batyut fontam.
Csutkababát beletettem,
előtte jól "megetettem".
"Hajnali ének"-emet nyakamba vettem
- kis időre békén hagyott a "lefagyott" átok -,
lábam nem vitt, repített helyette lelkem,
s velem voltak újra a szerelmek, a barátok
A homlokom foltos platán
kérgén szív erőt.
Sziszegnek esők,
fény simít törzsek hajlatán.
a mátyás király vadaskertjét
jelölő emlékkövön sorozat becsapódása
itt emberekre vadásznak figyelmeztet
odakint az erdőn túl repülőtér
Fehér havon puhába süpped léptem,
s a jégmázas fákon tündérpor ragyog.
A híd alatt - félholt patak vizében -
kristállyá fagytak a fürge kis habok.
Csendes este a neonfény
víztócsából visszaint,
rám ragyog a Hold ezüstje,
jó sétálni idekint.
...Tetszhalott ágakon feszülve a homály millió húrja peng,
s mint leszedett ünnepi asztal, önnön nyugalmát teríti meg a tér.
A folyón túli havon fürge fény szalad,
majd az űrbe lendül szellős égi hintán.
Hallani, a Gyöngyös vékony jege alatt...
Hófödte táj, jaj, nagyon szép,
ahogy a havon csillog a fény,
egy kicsit ezüst, egy kicsit kék,
kár ide szó, minden beszéd.
Garadna partján andalogva
Szorítom kedvesem kezét,
Gyönyörködünk a friss habokban,
S hallgatjuk a víz halk neszét.
Újságért ment a kutya,
nagyon várja gazdija.
Ilyen soká hol marad?
Ebünk bizony olvasgat!