Sírás
Spar-os chipset zabálva,
félig-meddig beállva,
jó szöveget dumálva...
Kis unokám unalmában nagy hisztibe fogott...
Hortobágyi pusztán sötét az éjszaka,
csak a csillag fénye vezet engem haza.
Leszállt a csendes éj, alszik már a puszta,
madarak énekét a csend bitorolja.
Megszületett Vince,
párom unokája,
csodálkozó szemmel
nézett a világra.
Anyalíra részlet
Sír a baba hajnalban,
szürke csend az ablakban,
hangja harsan, ordibál,
kiságyában szépen áll
Ezüstös fényénél könnyet ejtek,
Fekete égen szomorúan mosolyog rám.
Olyan szép az ég,
Így én sosem láttam még,
Úgy virágzik a Föld,
A fű mégis túl sötéten zöld...
Ha leírom tisztán az érzést,
Szívemből dallam lesz az írás,
A madár torkából is jön ének,
Ilyenkor elhalkul a sírás...
Könnyek közt síromnál ne állj,
nem vagyok ott. Lelkem messze jár...
Szeleknek szárnyán szállok én,
követlek csillogó hópihén,
szitáló langy eső neszén.
Üzenet a Don kanyarból
Kis falunkból elindultam
a messzi idegenbe,
könnyem hullott bánatomban
anyám két kezére.
Jaj, te világ! Már a bánat
rád szabadult, szerteárad...
Mert a vegyszer árja terjed,
vidék, város ettől szenved,
mint a köd, ül rá a tájra,
szétterül a nagyvilágra,
pusztul tőle ember, állat,
szétmarja a kertet, házat...
Sírni soha se ne szégyelljünk!
Nem a sok-sok hulló esőcsepp
Az, amitől sokszor elázunk...
Utállak
Nem tudom mióta...
Egyszer csak átfordult
Nincs határvonal
Egy hajszálnyi sem...
Halottak napja van,
emlékezni jöttünk,
sírok tetejére
égő mécsest teszünk.