Sodródás
Mindnyájan egy sorsra vagyunk predesztinálva,
nem mi irányítjuk, hanem megvan már írva.
Akár egy programscript, amit az Isten futtat
tizenhárom milliárd éve vagy mióta.
Váratlanul érkeztél,
mint hegyről lezúduló ár olvadás után.
Magaddal sodortál mindent:
létem, lényem, érzéseim, korlátaim...
Nyomasztó álom
Sodródj csak velem az árral,
hagyjuk itt e romlott világot,
utazzunk együtt a dagállyal,
nem hallja senki, hogy kiáltok.
Koszorúként fűzi pillantásunk egybe,
régi szavaink csonka halmaza karol most össze.
Elhagyott emlékeink szemcsés képe
élét feni, és átvágja magát a jelen sűrű köde.
Múlik, pereg... múlik, pereg
Keblében a por tekereg
Porszemből örvény
Ősi a törvény
Tegnapok
Homok...
Fagyott lábú gesztenyefák sorába
beállt a tél, talán ott telel,
tükörfényes márciusnak havába
viszont iszkol, elszelel.