Sors
Belenyúltál a mába remegő kézzel,
sorsodat felzabálják a holnapba kábítók,
kenegetnek a kísérők hamis mézzel,
s rád vadásznak a kétes csábítók
Borús eső áztatta évem után
keserű kedvem felvidulni látszik,
bár a vihart követő csendben furán
hangzik még egy szelíd sóhajtás is.
Más kultúra, új emberek,
Idegen nyelv, ismeretlen.
A természet ért meg engem,
Fák, a bokrok köszöntenek.
Omladozó vályog-falon
Évtizedek könnye csorog.
Valamikor e házikó
A boldogság tanyája volt.
E közmondás igen régi:
Nem tudsz kétszer belelépni
Ugyanabba a folyóba.
Életem ezt megcáfolta.
E történet régi nagyon.
Továbbadom. Elolvasod?
Hosszú, fagyos téli esten
Valaki ezt így mesélte...
Kompra szállt a test, a lélek
Reménységgel, félelemmel.
A tengeren átkelünk,
Milyen lesz ott életünk?
De szeretnék hazamenni,
Kis házamban tenni-venni.
Virágokat ültetgetni,
Rózsafámról rózsát szedni.
Szegény ember vízzel főz.
A fazékban forró gőz
Emelgeti a fedőt.
Szegény ember odalép,
A fazékba belenéz.
Akármerre visz az utad,
Ne vidd magaddal a múltad.
Próbálj mindent felejteni,
Legyen élted hittel teli.
"Mondd, mit érlel annak a sorsa",
Ki külhonban tér nyugovóra?
Ritkán látja a családját,
Sűrűn emészti a honvágy.
Az élet kapuján szép halkan csengettem.
Hallották is, nem is, mégis beengedtek.
Madárszívet kaptam, szép, csicsergő hangot.
Egész nap daloltam, boldog voltam nagyon.
Szálltam Hozzád lepke-szárnyon,
Hoztam Néked száz virágot.