Sors
Nap
Csak lopott parázs a testem kozmosza,
pár évtizedre kölcsönkapott otthon.
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
még
bőrömben a vágy gombostűi
a szívvarraton rosszul forradt hegek
feslett kabátomra a belső zsebet
isten házicérnával tűzi
csalihal a szíved árva kis sneci
mindig utáltad az efféle sportot
kivárni hogy rángatni kezdd a horgot
ha fáraszt míg kapás lesz te írsz neki...
Kell ez a macera az élettel, mert
meglékelné koponyámat a téboly.
Ürességet kiszellőztetni éppoly
huzatos, mint istenmagányból termelt
sajna vagy dafke csak egy nyelvet tudok
de magyarni édeskevés ma célnak
torkon ragadnak az akcentusok
én nem facérnék csak ő facérna
ötcsillagos a konyak s a szálloda
pop-corn jenki dudlival dudaszó
és idegenbe szakad a szál oda
ahonnan nem tér meg az utazó...
minden életpályamodell prototípus.
valami istenféle csömörig dédelget,
személyre szabott jövőképem elasztikus.
mégse vakarhatom le a halálfélelmet.
Micsoda titkokat rejt e nép,
eredetmondák, ringó regék
és tetszhalott álmaink
kihajtanak-e megint?
a nyárelő elcsépelt etűd
mint mazochista pléh boy
a talponálló mellett függ
kiszögezve a téboly
sörszagút böffen a sátán
a világ részeg csendőre
fennakad minden szálkán
stílfűrészt uszít az erdőre...
Elkezelt kelés a múlt.
Nálunk "idő van" mindig.
Ez a nép sose tanult
meg önmagában hinni.
áldomás
mézlopó a perc
darázs csípte aranykorty
fenékig múlat
Mindig a Dalra vártam,
mielőtt becsapódik a KAPU,
hogy az EGY-en súlyozó
korongon legalább
az A oldalt végigjátszhassam.
Celtichun versére
egy meg nulla az mindig egy
egyedem-begyedem tengertánc
csak egy útra érvényes cetli a jegy
maradni utazni egyre megy
végtelen nullából emberlánc
a leggyengébb szem szakadt köldökzsinór
a fekete lyukat black cat kormozza
nulla vagy egy az örvény úgyis kiszór...