Sors
Valahol
a Himalája csúcsán álltam,
vagy csak ültem a szobában...
Sok évvel ezelőtt, mikor tollat ragadtam,
csak a békémet kerestem, nem alkotni akartam.
Írtam sokfélét, ez segített túlélni mindent,
mert néha hiába kérdeztem odafent az Istent.
Oly régóta vártam már Rád!
Megérte végre látni e csodát!
Néma csend, mégis ott a válasz,
Sebzett lelkemnek stabil támasz!
Így idősen is szép lenne az élet,
Ha volna melletted szerető lélek.
A bűnbak megtalálva, ez a szerep... ez megy,
pörög a filmem, nézd, még mindig ingyenes a jegy!
Érdekes egy történet, tudom, nem egy kasszasiker...
dráma, misztika, kabaré - áruld el, még mi kell?
Félek. Nem merem.
Gondok. Fejem verem...
Ami velünk történt,
olyan csoda,
amit sok ember
nem él át soha.
Életkönyv lapján szétfolyt a tinta,
ráncokat árkol arcvonásainkba.
(3 soros-zárttükrös)
A rossz ellen kellene már tennem,
Súlyos, ahogy birtokol a terhem...
A rossz ellen kellene már tennem.
Batyunkban ha van
Szét nem osztott táplálék...
A meszelt falakon
megkopott a festék.
Nagyanyám már alig...
És alig az emlék.
Köpködés és haragvás,
Egymásnak is aláás,
Önzés, ármány, csalódás,
Ilyen ez a vallomás.
Voltam a csúcson,
hol a magma a hegyekbe ér,
s szétrobbantja a kérget...