Sors
Lehetsz banya
Seprűnyélen -
Járhatsz földön
Szállhatsz égen
olvasni a sorok között
hallgatni üvöltés helyett
ha fejed falnak ütközött
nyakkendőt hordani melyet
Sors osztott most újra szerepet,
fák vigyáztak könnyű lépteket,
felismertem, néztem hangtalan,
torz tükörben láttam meg magam.
Feketébe öltözött rabok,
ne látsszon meg a csík rajtatok,
utatok vész most a semmibe,
sorsokat írt tépett cetlire.
három az igazság magyarhonban.
fejed felett egy átalcsobban.
a napsugár úszó szalmaszál -
csontkövek, szíved mossa ár.
úgy rétegeződik rád a múlt,
mint a másodéves avar.
arcod nemezesre fakul,
elhalványodsz, és nem zavar
inognak a fák,
isten tekézik.
gurít és trafál,
nagy lesz a vész itt.
egy gyerekkori álomkép
résén éppen csak kilátok,
fű között csillag, százszorszép
- most fagyott barackvirágok.
a sors átkarolhatatlan árva.
illúzió a választás technológiája.
Anyám homlokán sűrű gondfelhő ül,
már fiatalon őszbe borult a haja,
a múltban élve siratja rossz sorsát,
bár tovább léphetne, ő mégis ott marad.
vitorlákat szélbe,
repüljön a sálad,
elringatom szépen
dióbél babámat.
Ez a Panoptikum Világszínház ős-
bemutatója! Ismerős, idegen,
grimaszokra húzott maszk, izzadó bőr
fölött halálsápadt a smink. Hidegen...
Ásatásom régésze vagyok,
van bennem mész, kő s némi gipsz is.