Sorstalanság

Annka

Kettejük

Némán rejtőzöm a kapunál,
hallgatom csak a kopogást.
A túloldalt, ki reám vár,
fényesebb egy csillagnál.

Tovább...

Turda Noémi

Sorstalanság

Tudod, ez olyan, hogy nem tudod,
Mi a te igazi feladatod.

Tovább...

Gresina István

Még egy lépés

Hajlékony nem vagyok

Nyugodtan fordítsd el a fejed,
Nehogy meglásd a lelkemet,
Csak szólj rám, add ki haragod,
Ha neked épp útban vagyok.
Tudom, a tiéd más világ,
Nem fogok rossz fényt vetni rád,
Csak mondj el értem egy imát!

Tovább...

Horváth Piroska

Roncsderbi

lustán andalog az eltévelygett idő
majd pimaszul lóg a kandelábereken
aztán forogni kezd - irama szédítő
ugróiskolázik a macskaköveken

Tovább...

Horváth Piroska

Számkivetve...

Árvaház szegletén gúzsba kötött remény -
anyátlan, apátlan, szürke hétköznapok,
mint egy agyonhasznált, összegyűrt képregény -
elveszett bárányok, szárnyaszegett sasok...

Tovább...

Horváth Piroska

Életrongyok...

1.

Sós könnycseppek marják arcát...

Tovább...

Horváth Piroska

Magány koporsója...

Emléke legjavát beadta zaciba,
otthona oly hideg - roskatag kalyiba,
lét-gargarizáló reménye - tünemény,
szusszan egy pillanat cserepes tüdején

Tovább...

Horváth Piroska

Varázstalan-gömbök

Műszeretet lóg a nagyvilág ágain,
a fénytelen-gömbök torzult tükörképén,
kegyvesztett remények viskóknak árnyain
inalnak - keserves sorstalanság szélén

Tovább...

Horváth Piroska

Kristálylelkek

Csöpp ajkukon lakat, testükön a bélyeg,
sok zsibongó, különc, összezúzott lélek,
kristálytestük mélyén lakozik a remény,
bolyongtak céltalan egy mostoha mesén

Tovább...

Horváth Piroska

Kitaszítva

Reményeivel metsző szél futkos,
rozsdás kétség az oldalát böki,
megkopott rongya egy kissé szutykos,
keseredett lét igáját nyögi.

Tovább...

Horváth Piroska

Számvetés

"Frankom" sikít -
hajam húzza
lényem visít -
bőröm nyúzza.

Tovább...

Horváth Piroska

Isten gyermeke

Apró lábaival járja köves útját...

Tovább...

Horváth Piroska

Lehullott morzsa...

Karcol, csontokig vés a szegénység,
halványan pislákol a reménység.
Kenyércsücske, kissé fonnyadt alma -
lassan őröl Istennek a malma.

Tovább...

Bernhardt Veronika

Lélekkabát

Lelkem kabát, így felveszem,
szakadt, foszlott, de szeretem
benne csupaszul önmagam.
Nem rejt el, csupán lóg rajtam.

Tovább...

Váradi Csaba László

Szomorú szegénység

S hogy belépek, megtorpanok,
Döbbent sápadtság ül arcomon,
Durván s nesztelenül,
képen csap a nyomor,
Üt!

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom