Spirituális
Isten útja kifürkészhetetlen,
Mit, miért tesz, rejtély előttem.
Ő jól tudja okát, később mindig megfejti okát!
Ebben a sötét világban is megmutatta,
Létezik számomra, kinek lelke igaz és tiszta.
A szeretet lángja mindenkiben él,
Csak tőled függ, hogyan ég.
Parázsként vagy gyertyaként,
Fénye meg nem szűnik, örökké él.
Fejemben fogaskerékfeszület,
gyakran kisétálok magamból.
Néha sokáig nem tudok repülni,
a gép olykor túlságosan zakatol.
Ülünk a sors kerekén,
ma te örülsz, holnap én.
Kapálózni nem való:
a szerencse forgandó.
Csillagkaput láttam
álmomban... de szép volt!
Szikrázó ezüstjén
lebegett a vén Hold.
Vakító fény, egy ezüstszál,
Csodás érzés, még maradnál,
De a szíved újra dobban,
S tested érzed, egyre jobban.
Zajos benn, és kavarog az elme,
Ülj hát le, és vedd a tenyeredbe.
Ne figyelj most, csak magadra,
Égbe száll a zengő mantra.
Fülelj, s halld meg a csend szavát,
Kezdődhetnek az ászanák.
Angyalarcú csöndben
szétfoszlik az árnyék
Mintha földöntúli
csillagkertben járnék.
Frissen vetett ágyban
mocorog egy lélek
Testében nyüzsögnek
furcsa álomképek.
Időn átszitált csillagfény,
apró kis pont a semmiben,
mely lázasan utazik a végtelenen át.
Ismerem fogadkozásom határát,
s a gond-halmazban repülő lelkemet.
Amaz mindegyik felett áll. Rettenet;
a cél a világ összes halmazán át!
Végigkövettem életem
Elmúlt időkben fényeken,
Néhanapján érzékenyen
Emlékekből idézhetem.