Szabadság
lehetnék mondjuk
két csend között dobbanás
talán elhinnél
Rajzoljatok hátamra szárnyakat
Szivárványszárnyak
Rajzoljatok hátamra szárnyakat,
Hogy repülni tudjak, ha a föld nem tart már tovább.
Időrablás homokból építeni várakat,
Hisz felkapja a szél, és viszi is odább.
Hogy milyennek lát a világ,
nem számít, ne bánd!
Háromszor fizeti ezt kendnek
Lúdas Matyi vissza
És ha le is lövöd kedves,
Elrepül a liba.
A szabadság színét kerestem a neten,
ám a Kék Halál jött váratlan hirtelen.
Kaszájával babrált, láttam, ahogy ott áll,
ejnye, barátocskám, jól lefagyasztottál!
Nem én vagyok, kit tükörben látok,
ki egy tömlöcbe zárva néz vissza rám most,
létvágy táplál, testre figyel,
lelkem körbefonja, rabláncra ver
A szerelemben található megannyi érzés,
egy valami biztosan nincs benne, és az a függés.
Ahogy a mondás tartja, a szeretetből ne legyen kötelék!
Szeressétek egymást, de csak könnyedén!
Én nem mondom és nem is teszem,
csak hagyom, hogy mi elmúlt sejtelmesen,
járja körbe szörnyű létemet,
fogja körbe a jöttment éveket.
Benned, bennem, s az egész világban
Nehéz eldobni a felvett szerepet,
S érteni, a lényeg a szeretet,
Önzetlen tett mi örökre megmarad,
Végtelen lelket soha el nem hagyat.
Szalajka-völgyébe megyünk kirándulni,
kemencés pisztrángot fogunk ebédelni.
Nagyon finom a hal, elomlik a szádban,
friss cipóval kérjed, nem pedig magában.
Csókot kíván lelkem tőled,
légy neki az otthona,
legyen szíved érintése
napsugárszín mosolya.
Ha a szív beszél,
néma a száj.
A lélek komor,
de táncol a láb.
Akár a lágy tavaszi szél,
Suhannak el elmémben;
Időnként egy-egy szép
Emlékképnél,
Melyet a rohanó idő
Aranyba keretezett
A múltból, megáll:
Feleleveníti előttem...