Szavak
Keresem a szavakat,
szárnyal gondolatom,
múló idő táncol
üres papírlapon.
veled nézném a naplementét
de te nem jössz mondd miért
szeretném látni a hajnalcsillagot
de te ezt kegyetlenül mással álmodod
Szeretem
Az élet minden pillanatát érezni és átélni
Azzal, akit szeretek,
Szeretem
A szívét várni, megszerezni és megtartani
Annak, akit szeretek.
Nézd, milyen valószerűtlenül
áttetsző a bőröm, olyan érzékeny
és rózsásan fehér... törékeny
karjaimon kuszakéken szalad
tachycard ritmusban ezeregy ér.
üzenet
Hinni akarok benne,
majd
megfürödni hullámai közt,
újra és újra
hallani akarom, hogy
a szeretet hatalom.
Nem tudsz semmit rólam,
múltról se jelenről,
Amikor bántasz, mély sebeket szaggatsz föl.
Szavak, sértések döntenek a mélybe,
tudod, néha bánat ül a szemembe.
kedves szavad hallgatva
csak ültem ott kábultan,
levegőért kapkodva,
majd lassan ajtót nyitott
szívem üres csarnoka.
Mondják írjak rímeket.
Parancsszóra nem lehet.
Szavak szárnyán szellemet idézek,
Olvasom, kutatom, amit írtak az ősi bölcsek...
Ott voltál, mikor útnak indultam,
az első lépés, az első szavak.
Mikor nagyobb lettem, befordultam,
fogtad kezem, ha jöttek nagy vadak.
Ti vagytok az ár
Varázslat öblében járok,
mennyi
sok szép szó ihlette
gyermekem,
s elmerülök, ha beljebb úszok
- e vizeken!
Mézes-mázos fényszennyezés,
Hízelgő szavak mögött a kés,
Hogy a marhák megvakulnak,
Nyakába kötél a szabadnak.
Írnom kell, mert ismét elkapott az ihlet,
évtizedek óta csak tettekben hiszek.
Háborgó világunk nem hagy nyugodni,
féltem gyermekeim magukra hagyni.
Még csak pirkadat van,
osonva indulunk,
hogy anyák napjára
szép virágot hozzunk.