Szél
Vasszekrények magaslanak vaságyak előtt.
Vasszagú szél fúj a vasrácsok felől.
Vasajtó csukódik, tűri a vasakarat.
Vastüdő lélegzik, a vasmellkas alatt.
mosoly
Ma nem hallottam a
békák brekegését,
erős szél fújt,
s porördögöt kavart, mi
felkapta a száraz avart!
Mély álmából ébred a tavasz,
napfényes, tiszta csendben
láthatatlan mozdulattal
rügyeket fakaszt.
Színpompás virágok nyílnak.
Az eleddig cikkcakkos felhők egybe olvadának össze,
mintha Midgard zord teremtője
támasztana tajtékokat hirtelen:
a friss tavaszt mord szürkeség nyelé el,
tűlevelek vetekszenek észak vad szelével,
s a csend süvöltve pásztáz végig a földeken.
De szép, de szép, de szép
az égszín, türkiz ég,
a kék, a kék, a kék
tavaszi égi kép.
Tavaszi szél ide hozott,
letegyen-e - gondolkodott,
- itt kell maradj - szólt az Isten
- folyjon tinta ereidben -
Ma reggel lilában kelt a Nap,
még sosem láttam ilyen szépet,
hálóruhája ráncait durcás szél húzkodta,
s kihűlt kémények mögé bújt a lényeg.
Virág leszek néked, ha így szépnek találsz,
olyan színben mindig, mire a legjobban vágysz.
Leszek napsugár, ha te virág vagy nékem,
harmatos szirmaid velem úsznának a fényben.
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.
mondóka
Széllel bélelt szél-úrfinak
elveszett a szekere.
Szekér nélkül szélparipán
elindult, hogy keresse.
Lódult, fújt!
(3 soros-zárttükrös)
A rossz ellen kellene már tennem,
Súlyos, ahogy birtokol a terhem...
A rossz ellen kellene már tennem.
(3 soros-zárttükrös)
Immár fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg, és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.
Kopogtatott hozzánk kedvesen az őszi szél.
Síri csendben elrévedve az elmúlásról mesél.
Hallgasd, mily szomorúan, ellágyulva beszél,
Rózsaillatú nyáréjszaka csak emlékeinkben él.