Szél
Szél zúg az éjben, kinn a sötétben.
Esőcsepp koppan ablakomon.
Szobámból nézem, gyúlnak a fények,
csillogó vízcsepp a földre hull.
Júliusi hőség
remegtet levegőt,
fojtó a fülledtség,
esőért könyörgünk.
Renga
Cifra álarcban
fura szép - úri vígság
előkelő bál
Kutyák ugatnak a magyar ugaron,
Betyárok farkasként élnek szabadon.
Égi útját végigjárva
pihenni tér a Nap,
becsukta szemeit
egy muskátlis ablak.
Tél, tél, fagyos tél,
álmában zenél a szél,
hóbuckákon szaladgál,
kabátokba bebujkál.
Szél hátán szállong a kósza harangszó,
földszagot forgat a kertben az ásó,
a vén szilvafában a szú még perceg,
fészkében a parázs álmosan serceg.
Májusi szélben
arannyal hullik alá
sok kicsi érdem!
Ó! A szélkakas,
Folyvást szolgálatban van.
Pihenni sem tud.
Ifjonc, pörög szüntelen,
Le nem áll, türelmetlen.
Decemberi téli felhő,
szürke, morcos kis tekergő,
az ég alján fénykabátot
vett szemügyre, s ahogy szállott,
belebújt a keze-lába
vörös színű, szép ruhába.
Tegnap bezárt, ott a plomba,
szél bújik a galléromba,
Hold még pöffent, pipál ködöt,
majd továbbáll - elfüstölög
Reqviem
Cickány rejtőzködik gombakalap alatt,
ólomkönny súlyától pókháló-lánc szakad,
szúrós pillantással kökény-szemek lesnek,
fagynak körme éles - attól vezekelnek
Tavaszi szél ide hozott,
letegyen-e - gondolkodott,
- itt kell maradj - szólt az Isten
- folyjon tinta ereidben -
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.