Szél
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.
mondóka
Széllel bélelt szél-úrfinak
elveszett a szekere.
Szekér nélkül szélparipán
elindult, hogy keresse.
Lódult, fújt!
(3 soros-zárttükrös)
A rossz ellen kellene már tennem,
Súlyos, ahogy birtokol a terhem...
A rossz ellen kellene már tennem.
(3 soros-zárttükrös)
Immár fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg, és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.
Kopogtatott hozzánk kedvesen az őszi szél.
Síri csendben elrévedve az elmúlásról mesél.
Hallgasd, mily szomorúan, ellágyulva beszél,
Rózsaillatú nyáréjszaka csak emlékeinkben él.
Lidércálmon csüng a hajnal,
napfelkelte közeleg,
kósza álmaim kergetem,
mint a szél a felleget.
Hazátlanul bolyongok e tájon,
jobb élni a szelíd rónaságon.
Ridegek az északi, nagy hegyek,
kegyetlenül hidegek a telek.
Vitorlának repül,
Majd puha háttal lecsúszik rajta
Véletlenül,
Újra és újra, ahogy szél forgatja...
Eljött az ősz, eljött megint,
lehullnak a levelek,
őszi eső szomorúan
áztatja a kerteket.
Búcsút int a forró, nyári szél,
könnye hűvös, fázós esőt ígér.
Ázik a mező, a fa, a levél
halk suhanással lassan földet ér.
Ősz bús húrja zeng,
Rajta a szél zenél,
Végigoson a tájon,
S fájón üzen felém.
Hamarosan sátrat bont a nyár,
Szótlan tovaoson... Ó, mily kár.
Délre szállnak a fecskék, darvak,
A fészkek üresek maradnak.
Nádas vizéből vadkacsa rebben,
zajt csap a szárnya csendes berekben.
Gesztenyeillatú őszre vágytam,
mikor a szél enyhe, készülőben,
ha felkelne vadul tipró vágyban
szél-cibálta színek erdejében.