Szél
...vidámak az árnyékok, narancs zenél.
Tiszta mocsok oson, beszéd ajtómon,
tetemek hevernek a falon, van bajom?
Hegygerinc hátán kecsesen táncol,
faágak között gyakran viháncol,
nyargal a réten, virágot szakajt,
sohasem ül le, hiába a pad.
Lent a völgyben fürge patak
csörgedezik, tovaszalad.
Vihar dúlt még tegnap este,
a szép erdőt körbenyeste.
Sóhajtoznak az öreg fák,
megtépázott lombkoronák.
Szállingózó, törékeny hópelyhek
Kergetik egymást a szellő markában.
Az örökké fagyos tél birodalmában
Lángvirág lobban jeges szívemen.
"Költő vagyok, mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Mikor éhező gyermekemnek
nem jut estére vacsora.
Szépnek szántam a szabadnapot, mégis úgy esett,
hogy ma emberes, szemgolyót szaggató szél kerekedett,
s a felhők mögül előúszó nap koronáján
elméletem szerint vagy ezer bozont keletkezett.
Zsenge virágok nyílnak,
figyelik a napsugarakat,
lágy szellőben nevetnek,
minden élményt szeretnek.
panelek között a tél
sáros lucskos nem mesél
ásítozó ablakok hiányolják a napot
fák tetején lóg a szél
házak között emberek bevásárlócekkerek
lelakatolt bicikli
szemetet kell kivinni
hóból épült nagy hegyek játszótéren gyerekek...
Elcsendesült már a szél - épp csak csöpp fuvalom -
És már az eső sem csorog.
Süvít a jeges szél, a fagy harap, havas, síkos rögökön egy nő halad.
Nehéz a lépte, pedig már letette terhét.
Vállán cipeli nehéz keresztjét.
Tél, tél, fagyos tél,
álmában zenél a szél,
hóbuckákon szaladgál,
kabátokba bebujkál.
Arasznyi pillanat alatt eljön a csillogó tél,
a mérsékelt égöv évszaka zimankós, jeges,
könnyű álmot hozzon mindenkinek az éj,
fehérbe öltözött égbolt, amely viharos, szeles.
Fakó táj, sűrű köd,
Pöndörödött ciher -
Őz inal, avar zörg`
Fent cinege pityeg.
A fáktól kell tanulni. Némaságukkal felénk beszélnek,
Szélcsend-mozdulatlanságban színészkednek.
A lombok erőhatásra engednek:
Belehelik rezgéssel a teret.