Szél
Búcsút int a forró, nyári szél,
könnye hűvös, fázós esőt ígér.
Ázik a mező, a fa, a levél
halk suhanással lassan földet ér.
Ősz bús húrja zeng,
Rajta a szél zenél,
Végigoson a tájon,
S fájón üzen felém.
Hamarosan sátrat bont a nyár,
Szótlan tovaoson... Ó, mily kár.
Délre szállnak a fecskék, darvak,
A fészkek üresek maradnak.
Nádas vizéből vadkacsa rebben,
zajt csap a szárnya csendes berekben.
Gesztenyeillatú őszre vágytam,
mikor a szél enyhe, készülőben,
ha felkelne vadul tipró vágyban
szél-cibálta színek erdejében.
Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
amíg mosolyogni még ereje marad.
Gyakran szégyenlősen felhők mögé bújik,
s tán ott is maradna a zord télen túlig.
...vidámak az árnyékok, narancs zenél.
Tiszta mocsok oson, beszéd ajtómon,
tetemek hevernek a falon, van bajom?
Hegygerinc hátán kecsesen táncol,
faágak között gyakran viháncol,
nyargal a réten, virágot szakajt,
sohasem ül le, hiába a pad.
Lent a völgyben fürge patak
csörgedezik, tovaszalad.
Vihar dúlt még tegnap este,
a szép erdőt körbenyeste.
Sóhajtoznak az öreg fák,
megtépázott lombkoronák.
Szállingózó, törékeny hópelyhek
Kergetik egymást a szellő markában.
Az örökké fagyos tél birodalmában
Lángvirág lobban jeges szívemen.
"Költő vagyok, mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Mikor éhező gyermekemnek
nem jut estére vacsora.
Szépnek szántam a szabadnapot, mégis úgy esett,
hogy ma emberes, szemgolyót szaggató szél kerekedett,
s a felhők mögül előúszó nap koronáján
elméletem szerint vagy ezer bozont keletkezett.
Zsenge virágok nyílnak,
figyelik a napsugarakat,
lágy szellőben nevetnek,
minden élményt szeretnek.
panelek között a tél
sáros lucskos nem mesél
ásítozó ablakok hiányolják a napot
fák tetején lóg a szél
házak között emberek bevásárlócekkerek
lelakatolt bicikli
szemetet kell kivinni
hóból épült nagy hegyek játszótéren gyerekek...