Szenteste
Ünnepi fények az utcákon,
díszbe öltözött a város,
karácsonyi dalok szólnak,
emberek ezrei tolongnak,
mint akik megbolondultak,
esztelenül lótnak-futnak,
s végül teljesen kiborulnak.
Odakint hideg, fagyos a táj,
van, aki mégis ott jár,
én a meleg szobából nézem,
gyermekként ezt nem értem,
miért nincs családja körében,
édesanyja ölében,
hiszen karácsony van, szenteste,
miért reszket kis teste?
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
A fölnőttekben még él az a régvolt karácsony,
mikor aranydió, alma, mogyoró függött a fákon.
Szaloncukor, az a finom és ízes, elvétve akadt,
karácsony küszöbére biz csak a papírja maradt.
A mai fények a szemnek üzennek,
színpompás ledek hamisan fénylenek,
visszavágyom egy régi szentestéhez,
igaz fényű gyertyák szív-melegéhez.
Szenteste van, Advent, az utolsó vasárnap,
a negyedik gyertya viszi hírül a világnak.
Egy istálló titkot rejt, csillaga ragyogó,
megszületett a Kisjézus, eljött a megváltó.
Csillag jelzi érkezését,
hozzá vezet, nem kell térkép,
rávilágít a fénycsóva,
betlehemi istállóra.
Befedte a hó a tájat,
csendes este nagyon várlak,
templom tornya égig ér,
megnyitja majd szentélyét.
Édesanyám emléke
Én csak gyenge ember vagyok,
És nem biztos, hogy értelek.
Ha megsimogatod az arcom,
Kezed nyomát keresem.
Nem tudni, hogy melyik évben
Történt egyszer, nagyon régen:
Csillag fénylett karácsonyfán -
Gyömbérillat szállt a konyhán.
Néztelek vers 1.
Néztelek. Lépcsőfeljáró alatt a téglafalnak dőltél.
Szép voltál a színtelen télben. Lengén, pőrén
remegett rajtad az otthon melege. Melléd kuporogtam,
mielőtt kihűlt volna mindaz, mit hoztál nekem.
Talán e Szenteste utolsóm egyedül,
remélem, jövőm majd barátokkal vegyül
és lesznek igazi, hűséges rokonok,
egyetlen kapcsolat sem lesz hozzám konok
Csillag rezdül,
Csengő csendül,
A lelkek most hazatérnek,
Az én füstös városomban
Szentestekor
Felragyognak mind a fények.
Szent esténkre mikor csend ül,
majdan csengő csengve csendül,
fenyőillat árad, illan,
gyertyák fénye fel-felvillan,
itt van a karácsony!
Hol a magány rakott fészket...
Hosszú lesz majd ott az ünnep,
Hol üres már rég a konyha.
Gyertyák helyett a szegénynek,
Bárcsak tüzelője volna.