Szenteste
egy karikagyűrű társaságában
Izgatottan ébredt fel aznap a jövő,
és gyorsan repültek a nyugtalan percek.
Nyugodni tért a pók, a tegnap, a sorsunkat szövő,
végzett munkájával, s az mindkettőnknek tetszett.
2020
A giccset és bóvlit a szemeddel látod,
de a szívedben a meghitt boldogságot,
nem kell a dizájn és a hamis parádé,
szíved minden kincse legyen a családé...
Szenteste közeleg, és gondoltam arra,
Itt hagyok egy mesét erre a napra,
Csendes téli este, mikor vártuk e napot,
Minden szem gyönyörűen ragyogott.
Éjjeli kékben
fürdik az éden,
száz kicsi csillag
fényeket önt,
sok pici bársony
száll piheszárnyon:
zúzmara repdes,
tél beköszönt.
Szürke ködfátyol borult a tájra,
Hó hull sűrűn, a kályhában tűz lobog,
Öröm, szeretet szállt minden házra,
Megnyugodtak a lelkiállapotok.
Könnyek hullnak a szememből,
Hópelyhek szállingóznak a felhőkből.
Ó, nagy Isten, Mindenható,
nekünk Üdvözítőt adó,
hálát adok érte Néked,
ám valamit szívből kérek.
Bérceken, síkon
ünnepi stóla,
mindnyájan vágyunk
isteni jóra.
Kint sötét kabátot vett az este,
A sütőben pulyka sül sercegve.
Talán ma áldás száll az egész világra.
Megváltó sem jön el este majd hiába.
Szeretet költözik emberek szívébe,
nem lesz most egyedül, hiszem, senki végre!
Szent-
esti
áhítat -
terelgesse
Kisdedhez utad -
ahhoz,
ki leszállt,
miattunk vált...
Emlékfolyam zúgva tombol,
Zajló hulláma hosszan
Dobál fel-le jót, rosszat...
Letűnt a legszebb korszak.
Add, hogy az örök
Dal mindig megszólaljon...
A didergő földre fehér álom száll.
Imádott, vágyott, szívbéli csepp-csodák.
Zizegő-zörgő dala szól már.
Kint az alkony, lassan érkezik,
Az ég fekete selyme lebben,
Hócsipkék bújnak alóla ki,
Templomok díszes szeme fénylik,
Jászolban Kisded pihen.