Szenteste
Nem sírok, csak bántja a szememet
A csillagszóró(n)k Fénye és a csepp
Megszeppent karácsonyfás szeretet,
Amely ilyenkor kicsit mindig szebb.
Égen a csillag a fénylő, útmutató ragyogással,
Jézus, a megváltó eljő, jászolban már a családdal.
Angyalok éneke zengő, messzire röppen a kánon,
Hó szakadott le az égből - így kopogott a Karácsony.
Ha eljő Szenteste, kigyúlnak a fények,
S angyalok járják be a fehér vidéket.
Eljött a karácsony,
a szeretet napja,
legyen nagyon
boldog
minden ember...
Egyedül, csendes magányomban vagyok,
azt képzelem, körbevesznek a csillagok,
velem bánkódnak nagy bánatom miatt,
örömömre a szívem többé már nem riadt.
Kipufogófüstben pöfögő ország
útján egy szamáron döcögő koldus
érkezik hozzád. Ajtódon fenyőág,
asztalod díszes: - Itt van a Jézus!
- Vehető, ehető a mézes-krémes!
Szenteste, mikor kigyúlnak a fények,
A fenyőszívek is felmelegszenek.
Békésen meghajolnak a világ előtt,
Karácsonyra emberszívekbe költöznek ők.
Csitulj világ, csendesedj,
Várd az égi kisdedet,
Ma éjszaka érkezik,
Pontban éjfélkor lesz itt.
Karácsonyfa
széttárt karom,
csüngjenek hát
rajtam - hagyom.
Itt van már a Karácsony,
nincs szebb ünnep Konyáron.
Sül a pulyka Szoboszlón,
malac visít Poroszlón.
A fenyőfa ünnepen
díszítsünk sok ágat.
Szaloncukrot tegyünk rá,
abból is vagy százat!
Zöld fenyőnknek sok az ága,
mégis befér a szobába.
Apa talpat farag neki,
segítünk míg beleteszi.
Karácsonykor jó a kalács,
meg a finom bejgli.
Annyit sütött a kedvesem,
alig győzöm nyelni!
Elaludt a lángsugárnyi Nap, csendet
dobban a csillagok szíve, szélsóhaj
hallatszik csak fénygyertyás házak felett.
Hattyútollfehér és puha a hózaj,
szinte egy szárnysuhanásnyi szólam
a szaténhangú lobbanások mellett
Rumbatökkel táncoltam az éjjel,
lambadára szított egy rőt-szakáll manó.
Paplanommal párnám összetéve
osontam szenteste - ez rossz kombináció.