Szenvedés
Fehér varjú fekete hússal,
aranykaput nyitó kulccsal.
Vakító, fényes, varázslatos,
gyönyörködtető, katartikus.
A lélek mögött húzódó, hideg ráció ural,
a szív megalkuvó, gyenge, szakadó huzal...
Takács Ákos részére
Ellopta a Bettinámat,
hogy ne őneki legyen kára,
ezért Ákost jövő héten
csütörtökön
tökön bököm!
Mézzel csepegtettél,
Szavakkal kecsegtettél.
Áldottam becses neved,
Kortyoltam hazug leved.
Mindenem megvolt, amit kértem,
Nem reméltem s nem is féltem,
Úgy éreztem, mindent szabad,
Bármit teszek, velem marad
Élni: mily keserv,
mily fájdalmas,
súlyos kereszt.
Ordítás, fájdalom, fogcsikorgatás,
egy oroszlán hajol a fellegeken át.
Hideg vagy, mint a borotva éle,
és elmetszed a felhőket.
Szerelemnek tűzóceánja,
szívem forrón izzó dobbanása.
Isten fia, ki kereszten megfeszítve kínlódtál,
Némán tűrve a szenvedést és az iszonyú halált,
Emberiség bűneiért magadat feláldoztad,
Örök élet reménységét mindnyájunknak megadtad.
...fakeresztjén feszült teste,
hitvány tettek marták sebét,
minden ádáz kínját leste.
Táncunk a sorssal:
egy végtelen keringő,
múló életünk porlad,
mint lágy, puha szellő.
Halálra rémültem, mert rám talált a hangulat,
Hogy keressem az igazi arcomat.
Mert mindenem belejajdul, ha hallgatom a hangomat,
Nem akarom hallani a gondomat.
Kisiklott a vonatom,
Felborult a vagonom,
Én zuhantam belőle,
S úgy hiszem, egy fertőbe!
Tompult érzelmekkel létezem.
Magammal szépen, lassan végezem.
Csendben sírok a sötétben.
Nincs őrangyal mellettem.