Szép napot
Felkelt a Nap,
arcodon végigsimul a fény,
hogy gyönyörü vagy, ez tény.
Madárdal, békés augusztusi reggel,
napkorong ébred aranyló fénnyel,
búcsúzik az éj, sötétjét tarisznyába rejti,
álomképeit itt hagyva tudatunk gerjeszti.
A jóindulat is okozhat zavart,
csak úgy kicsúszott szó, nagy zivatart
összeszorul a lélek ott legbelül,
a tüdőbe levegő se kerül.
Hogy elfárad az akarat, csak látszat az,
a remény - hidd el - elűzi az árnyakat;
találni kell a derűnek mindig helyet,
néhány kedves szó, egy mosoly legyen veled.
Száraz fű szálára
ereszkednek
reggelente hűvös
harmatcseppek,
megrebben a hőség
tovalobban,
másnap ismétlődik
szakadatlan....
Legelőn a gémes kútnál
csendben delel a gulya,
pásztor mellett fűben hever,
hang nélkül egy furulya.
Csónak csobban, csodát mesél
a tiszai táj,
száguld a szél, mindent elér,
vad tájakon jár!
Mint egy harang, hasít a hang,
ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad,
itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon
szól a zeneszó;
csárda előtt kantárszáron
pihen a csikó.
Hajrá fiúk,
vonz a messzeség,
hosszú az út,
a cél messze még!
Szilvakék az ég,
forog a kerék.
Csendesen pirul a hajnal,
időzik kicsit a pillanat...
Sugárúti fasor
Fény cikkan a fák alatt,
az útra könyököl,
fák hegyén az ősz halad,
a szél is szöszmötöl...
Lágy szellő halkan jár
a csodás tavaszban,
ezernyi hangaszál
harmattól ázottan
a réten pompázik,
ragyogó tavasz van!
Mikor a Nap felkel reggel,
belátja az egész tájat,
megcsodálja a világot,
a szeme is könnybe lábad...
Tó szélén fodrot formáz a nádszál,
kornyad a páfrány szomjas a föld,
lusta az árnyék, álmosan hátrál,
szárad a fűszál, sárgul a zöld.
Elindul az ősz a kertben,
épp csak köszön, zajt ne keltsen;
szél dúdolja bűvös dalát,
nyárnak küldi hódolatát.