Szépség
"táplálék"
Ahogy a Hold fénye
Áttükröződik a
Tó vizén,
- Parttól partig ér.
Csókot küld
a Hold az éjnek,
s félárnyékos csillagutat jár,
felhőpaplan töri meg fényét,
csendben pihen alatta a táj.
Szívek hangja, hajnali képek
örömtáncot járnak s regélnek.
Szeretem a bőröd illatát,
selymes hajad zuhatagát.
Veled lenni, szemedbe nézni,
mosolyodban elveszni.
Fekete tollruhás
varjaknak serege
károgva rikácsol
tarlónak széliben.
Virágom volt egy, legszebb mind közül,
Jól tudtam hát, hogy nincsen néki párja.
Ha hervadván láttam, gond vett körül,
S imádkoztam, hogy jöjjön égi pára.
Búcsút int a forró, nyári szél,
könnye hűvös, fázós esőt ígér.
Ázik a mező, a fa, a levél
halk suhanással lassan földet ér.
Szép vagy, amikor alszol,
bár csak sejtjeimmel sejtelek.
Levélujja köré csavar az írisz, csöpp kék
nefelejcslámpások égetik rétek zöldjét.
meghorzsol a lég,
a lekaszált rét kiég,
csodátlan rezeg.
Hajnalban kimegyek az udvarra.
Hallgatom, mit énekelnek a madarak.
Felfigyelek egy csodálatosan szép hangra,
- S egy varázslatosan szép dalra.
Szaténselyem fákon tavaszfuvallat,
harmatcseppek szőnek csipkevirágot,
szépségük tünékeny - földre hullanak,
nap ölel magához sok milliárdot.
Van egy hely, ahol a fák az égig érnek,
Nyoma sincs a hosszú, hideg éjszakáknak,
Tenger morajlása súg a messzi bércnek,
Nap korongja ragyog távol a határban.
Hajnali kettőt ütött az óra,
s én bágyadtan tekintek fel a Holdra.
Időm, mint a tenger, körülölel a nyugalom,
elfog az ihlet, ez ritka csodás alkalom
Erdőszéli kis patak,
ó, de régen láttalak!
Rég hallottam csobbanásod,
rég csodáltam csillogásod.
Tudod, mi a szépség?
A természet csodája.
És mi a csoda?
Életed örök álma.