Szépség
Advent vasárnapján
lélek-csendes este
zúzmarás fenyőágon
csillan a hold fénye.
Szeretem nézni e mély lilát.
Érzelmeimnek a pátoszát
felkelti bennem e szín-csoda.
Tengerkék-léted a záloga.
Kőcsipkés álmok sorjáznak sorban,
alakok lapulnak az oszlopokban.
Sárkányos vízköpők meséket regélnek,
s királyok szobrai némán is beszélnek.
IGAZ BARÁT
Természetem két oldalát,
jót és rosszat látni lehet,
az az igazi jó barát,
aki ismer, s mégis szeret.
Május volt, szép tavasz,
nyíltak az orgonák,
ahogy megláttalak,
rám tört a boldogság.
Szürkés az ég, hallgat a táj,
hullik a hó, billen az ág,
surran az őz, szökell halkan,
amerre néz, hópaplan van.
Megfáradt őszi Nap
langymeleg csókja
rozsdás virágok
szirmát simogatja.
Megérkezett Zsolti,
hozott egy új Teslát,
hogy a háromévest
Szilvinek adja át.
Prima vista
Blattolás szó ritkán használt,
csak néhány jelentéssel bír,
nem is látjuk sokszor hasznát,
de mégsem nyelte el a sír.
Késő este van. Kiülök a lépcsőfokra,
onnan nézek a szikrázó csillagokra.
Várom az eget szelő hullócsillagot,
gondolhassak valami kívánságot.
Szeretnék zenét írni a verseimbe,
mikor olvasod, vibráljon a szívedbe`...
Ajkamon most pihen a szó
úgy mondanék valamit
tekinteted oly csábító
szemed fénye elvakít.
Tegnap a legkedvesebb erdőmben jártam,
oly ragyogó volt, mint egy mézédes álom.
Madárfüttytől volt dalos, vigyázón átfont,
vén tölgy karja elringatott, te is láttad?
Ki kíváncsi készségekkel kutat,
megláthatja mindenben, mit mutat.
Legnehezebb lesz lényeget látni,
ízes írásokkal imponálni.