Szépség
Kertek alján tündetavasz lépked,
lábnyomában ledér krókuszok
ringatják a sárgát, lilát, kéket...
Sarjad sok kis rügy, ébred a világ,
vadszázszorszépet friss szellő cibál,
a tavasz színe cseppent a rétre
hóvirágfehér ibolya kékje.
Te vagy az én lelkem, a mindenem:
ó, te színpompás, drága kikelet!
Hangod lágy, mint a szellősusogás,
mint feltörő forrásvízbugyogás.
Pipacsok, pipacsok,
Vérpiros pipacsok...
Telis-tele mező,
Mily ámultba ejtő.
Év ruháján redők, ráncok,
látod már a tavasztáncot?
Láss csodát... ímhol a tavasz!
Hajnal pirkad,
Máris virrad.
Napsugár dereng,
Álmosan mereng.
A körtefa álma című mű folytatása
Tíz nap sem múlt el azóta talán,
Akkor még rügyek pattogtak ágán.
Ma hófehér díszruhában várt rám
Udvar dísze, a kedvenc körtefám.
Változik a divat,
De te ki vagy?
Egy ruhadarab?
Egy fura alak?
Kikelet, kikelet, mily kellem,
Ragyog rám a nap, repdes lelkem.
Szívemben szeretet, szerelem,
Kívánom, kedvelem, kell nekem!
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Kívánság, vágy és a szeretet...
Köztük vajh` mi különbség lehet?
Kiskertemben van sok szép virág,
Jácint, tulipán s csillagvirág.
Tavasz, szerelem,
Csodás kellem.
Mindkettőt kedvelem!
Már hatvan éve, hogy együtt élünk,
párommal szép idős kort remélünk...
Milyen volt, mikor boldog voltam?
Álltunk a könyvesbolt eresze alatt,
körülöttünk szakadt, ömlött a langy
zápor, pattant vissza minden hízott
csepp a térkőről, s én duruzsolón,
egész valómban boldog voltam.