Szépség
Gyengeség
Erőtlen erőddel küzdesz,
csüggedsz, mész és
hajtod mókuskereked.
Szőke kalásszá
Nemesül a táj -
Recés barázdát
Gurít a szántó
Szirmokat síró áprilisi fák
között kerengő fájó érzések...
mint elmúlás havában az imák,
s a földre pergő színes levelek...
Patak csordogál lankás hegyoldalon,
Felkelő nap csillan e folyamon.
Hajnal hűvös, sápadt kékjén,
búzamező arany szélén,
hajladozó kalász szárán,
egy zöld tücsök pici lábán
bársonyba bújt dallam csendült.
Nyári szellő csókol, a légben
virágok szállnak. Egy elvarázsolt térben
üdvözöl a Virágtenger-völgy, szivárványos
ég alatt csillogó tenger szemnek látványos.
Takaros kis szellő hordja szét a mezőn a telet,
Felhők fölött sütkérező tündék felé integet.
Suttyorásznak a vadgerlék, lombot bont a kikelet,
s a teremtés hajnalában megfogan sok kisgyerek.
Anyaölben sok kis angyal ringatózik álomba,
Minden igazgyöngy szemecskét Ő rejt el a kagylókba...
Sok színes sziromlány
táncol a parkúton,
Feléjük nyújtózom,
megfognám, nem tudom.
Napsugár
Őszre hajlik az idő, újra
fenn a hátitáskák,
a legelőn nem járnak sáskák,
lassan ködös lesz a reggel,
s már a nap sem perzsel!
Védelem fogaknak
Védelem betegségben
Agynak fülnek orrnak
Miket kínálnak nap mint nap
A létezés néha olyan gyönyörű
És természetes, akár a Nap hajnali ébredése,
Amint ezernyi csodát csal az égre,
Vagy ahogy a pillangó száll fel, alá,
Miközben szemet kápráztató szépsége
Elsodor valami távoli, belső helyre,
Ahol leülepszik a zaj, elnyelődnek a kételyek,
Ahol lehasad a külvilág, és letisztul az értelem...
A hajnal csendesen átkarol
Emlékeink összesimulnak
Vágyaink összefonódnak...
Gondokról, kínokról, bajról, úgy érzem, írtam eleget!
Jegyzek most inkább csupa jóról, mely feldobja kedvetek!
Szabira ment a hőség, néha hullik hűsítő eső,
lágy szellő ringat egy fészket, a meleg nem oly` rekkenő.
Képzelet játszik velem...
Sétálni veled,
Kéz a kézben, csak lazán.
Felettünk kék ég!