Szerelem
Az igaz magyarok segítenek egymásnak
és másik nemzet sarját is jó szívvel vendégül látja.
Isteni házipálinkája, szép pej paripája.
Csípős, ízes pirospaprikája,
mely nélkül elképzelhetetlen konyhája.
Félretettem az érzést a szekrénybe,
Hisz a lélek nem vitt rá kiölésre,
Hagytam, lassacskán hadd múljon...
Te többet érsz ennél.
Ne fuss hát utána!
Csak remélsz és remélsz, de mindig csak hiába.
Miért nem hagyod hát el?
Csak fájdalmat okoz.
Csak remélsz és remélsz, de az élet felpofoz.
A 3. mese
Ó, Ida Anna! Ő lányod és anyád
és asszonyod, ki úgy ölel ma át,
ahogyan ölelt mindaz, aki volt...
Kinek apja s anyja vagy egy személyben,
mert a saját műved szinte egészen.
Férfiaknak meg kötelező olvasni!
A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda,
A nő a báj, ő maga a férfinek a csoda!
Férfiak, fáradozzatok,
Nőnek nagyon hódoljatok!
Kívánom szerelmed, ó, Gitta!
Elhagyott engem a Franciska!
Ments ki engem mélyből,
Bánat mély gödréből...
Most biz` vár engem lelked kútja...
Kedvesem, a vágyam, már biz` ám
Elhatalmasodott, Dorinám.
Mindig ábrándozok,
Lelkemben harcolok.
Ha közelben lennél, imádnám!
Csinosabb, kerekebb bizony, nem akad.
Unikum, akin a szem mindig megakad,
Kacér kacaja örökre szívedben marad.
Még mindig ravasz...
(septolet)
Végre,
Végre,
A hideg télnek vége!
Valahol a világon van egy kis szoba.
A szobában áll egy ósdi szekrény,
S aprókat reccsen, ahogy szárad a fa.
Ebben lakik egy öreg szú.
Lám, te vagy a legszebb - legalábbis nékem!
Lehet, van hasonló távoli vidéken,
de te itt vagy nekem, én meg neked vagyok,
s boldog az életem, hisz szemed rám ragyog!
Tél van, kedves.
Fehér, hideg tél.
Gondolsz rám néha, édes?
Ott a messzi, örök-nyár mezején?
Akadály előttem
Síkság mögöttem
Haladni kötelesség
Hermész nélküliség
Magasság egekig
Többszáz méterig
Ugrik, mászik, lép
Nemes cél ami szép...
Hogy mi a szerelem?
Nekem te,
neked ő,
a számnak a szád,
a lánynak a lány,
a lánynak a fiú,
a fiúnak a fiú,
a fiúnak a lány...