Szerelem
Tegnap éjjel váratlan beszöktél
egy hideg szív magányos álmába,
már rég nem várt,
elengedett,
hisz tudta, minden hiába.
Álmodom egy szép bálról
Fehér, csipkés ruhában,
A keringőt táncolom
Kecsesen s fiatalon.
Szívemnek oly kedves Lány
Integet felém, s kitartóan vár.
Látjuk egymást, üdvözlöm is,
Kezem magasban, szívem monoklis...
Halott virág,
Kopár síkság
Újat nem vár,
Kietlen már.
Halhatatlan csoda
Öreg vagy, de még mindig tüzes.
Elviszed az embert messzi helyekre.
Előrehaladás nagy példája vagy.
Beindítottad a nagy gyárakat.
Megfáradt gyermek-álmok tovatűnt lelkemben
Cukormáz-magányban táncoló éjjelek.
Sétálni most a fényben összekulcsolt kézzel...
Felettem az ég,
Alattam a meredély.
Szállni szeretnék...
*
Szerelem a szeretet ünnepén
Karácsonykor elloptad szerető szívemet,
Mégis eldobtad és összetörted lelkemet.
Ebben évben mentsen meg az ég a könnyektől,
A viszonzatlan, értelmetlen szerelemtől.
A pillanat...
Egy csók a szeretett nő ajkán,
Könnyed mosoly egy májusi éjjelen...
Mikor beindul nagy merészen
Az égi dunna fehér havon
Szájakból édes szavak szólnak
Mint rózsatündérek hallatszódnak
Lennék a Holdad,
lennék a Napod,
az imáid az égben,
éjjel a sóhajod,
lennék alkonyod,
lennék a nappal,
én lennék az éjfél,
és én lennék a hajnal...
Szeretlek, te fehér szakállú...
Szeretlek, te édes csókú...
Csillag az égben.
Sóhaj száll az esti szélben,
bogár koppan szürke fényben.
Halk ima kéri az áldást,
bűnös szív a megbocsátást.