Szerelmes
Szemed tükrében látom a gyengédséget,
A lágyan ringatózó mélységet.
Fény csillámlik tekintetedben,
Mi csodát áraszt lelkemben.
Borpárlat lepte lég, de enyhe
harmat csupán bennem a jég
kikészít, kikészít ez a tétlenség.
Már rég felolvasztottad szívemet,
És feltártad igaz kincsemet.
Olyannak látsz, amilyen valóban vagyok,
Mondd, örökre veled maradhatok?
Napokon keresztül vágyakozom,
De nem hiába várakozom.
Egyszer csak eljön az idő,
Mikor ölelésed lesz lelkesítő.
Olyan jó téged szeretni,
igencsak könnyű vállalás.
Felesleges mást keresni,
értelmetlen a megcsalás.
"Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet."
Egyszer majd együtt leszünk,
És közösen éljük szerelmünk.
Idővel csak az enyém leszel,
Akkor boldoggá teszel.
Sokáig szívem be volt zárva,
Remélve és jobb időket várva.
Odabent egyedül, fázva,
Mindig boldogságra vágyva.
Hatalmas és mélységes vagy,
Benne a szerelmem nagy.
Hol kéklő, máskor fénylő,
Varázslatos lélekmentő.
Kezem érzi kezed szorítását,
Elengedni nem akaró bánatát.
Szám érzi puha ajkaid,
Csókod bizsergető perceit.
Együtt kéz a kézben sétálni,
És soha többé tőled elválni.
Reggel édes csókkal ébreszteni,
Sosem akarlak elveszíteni.
Szeretlek, ahogy a Hold a csillagokat,
Szerető fényem körülöleli angyalodat.
Szeretlek, mint tenger a partot,
Úgy ölellek szorosan magamhoz.
A szomszéd utcába`
van egy kurta kocsma,
neve Abbázia,
oda be-betévedek.
Ne keress, hiszen nem vártál,
Mikor ott voltam, nem láttál!
Ne áltass, hiszen tudod jól,
Hánynom kell a hazugoktól!