Szerelmes
A párkereső mindig válogat.
Tökélyre vágyik, hibátlan gyémántra.
Kerget misztikus, színes álmokat.
S ha nem találja, szíve meg van bántva.
Nap, nap után, ha eliszkol az éj,
és kél a Nap a hegytető felett.
Tűnik a perc, mit megzavart a fény,
S te útra kelsz, már nem vagyok veled.
Úgy lennék idézet érzelmi szirted falán
Zenélés-kamrád oldalán, dobbanva szaporán
Édeskés kis pitvar lakta szívbarlangba
Szinusz ritmus, szép nesz himnusz, hívóhangja
Kacifántos artériád, vörös vad pipacs tintája,
Ami megannyi dalt élne át és lelne: új rímpárra...
Sokak szerint az univerzum legnagyobb fájdalma a viszonzatlan szerelem.
Nekem viszont az, ha nem lehetsz velem, nem foghatod kezem.
Már-már fáj, mennyire szeretlek, imádlak, nélküled nem tudok élni,
Biztonságot adó ölelésedben, körém font karjaidban lehetetlen félni.
Nekem te vagy a mindenem, remélem, ezt jól tudod,
Utánad a világ végéig megállás nélkül is futok.
Én csak terád emlékszem, ki felfigyelt rám egy napon.
Én csak terád, azóta feledni sem hagyom.
Hozzád szól minden szerelmes balladám,
És de szép is lenne, ha most is hallanám
Csengő hangod, mikor fülembe jutnak szavaid,
Nekem nem kell más, csak tudjam, hogy van valakim.
Szeretném a napod csodaszéppé tenni,
megölelni téged és örökké szeretni.
Álmomban jöttél felém
Körülötted különös volt a fény.
Én a fénytől becsuktam a szemem
Átöleltél, megcsókoltál engem.
Mondd! Mernéd-e megmászni hegyeknek csúcsait,
Jegesen, meredeken, hol a madár sem repül?
Hártya feszült a vizekre a járdán, zizzen a lépted...
Csókra csattan ajkam
S te vagy ruha rajtam
Ólmos-bús időkben
Karod tart erősen
Reám, reád ringó
Angyalfénybe izzó
Szeretlek, míg a szívem dobban,
míg az élet lángja lelkemben lobban,
míg a nap ragyog fent, a végtelenben,
míg a holdvilág pihentet éjjelekben...
Aranybetűkkel írom az égre neved,
ma letépem a világ szennyét magamról,
hogy holnap lehessek
neked.
Az ég tiszta kékjében kimosom
a lelkem, tiszta akarok lenni úgy
szeretni.
Egy hajó fehér vitorlával, ez lennél Te,
Ki ide-oda utazik, se nem áll meg egy percre sem?
Jött az óceánról szépen, csendesen,
láttam vitorláját, melyet a szél fújt kegyesen.