Szeretet
Szeretet ünnepe
legyen a karácsony,
szegény emberekre
bőség, áldás szálljon.
Az én kis falumba
mikor visszajárok,
békességet, nyugalmat,
szépséget találok.
Tolakszik egy érzés, hangos kint a zaj.
Felmerül egy kérdés, tőlem mit akar,
Úgy érzem, a földön akad még szeretet
fikarcnyi, de érzem, erre szükség lehet.
Szívemnek oly kedves Lány
Integet felém, s kitartóan vár.
Látjuk egymást, üdvözlöm is,
Kezem magasban, szívem monoklis...
Ha hullna ismét a hó,
lankás lejtőkön hógolyóforgató,
szánok talpán sikítva csusszanó,
gyermekkacajban öröm hangadó.
Ünnepednek múlik álma
vízkereszt után,
néha bizony rád találna,
az idő fut ám!
Karácsonykor elengedem szeretetem szellemét,
Hadd terjessze szeretetem a világban szerteszét.
Útja során keressen fel csupa olyan helyeket,
Ahol sokan még nem tudják, milyen az a szeretet!
Kemény katona kerget vonatot.
Kezében hord megannyi csomagot.
Csomagban csempész ezer emléket.
Magával húz ismert emberkéket.
Merre jársz
most, édestestvér...
merre visz most kedves utad,
látsz-e engem
néha, néha...
s az itthon maradottakat.
Lehet még nekünk tavasz,
Halottak napjára krizantém.
Fönt meg öröklét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szívben, ha nincs, szeretet gyúlhat!
Eljött az újév, benne a reményünk,
milyen szépen ragyog az újrakezdés,
hogy szebbé tegyük, újra van esélyünk,
nem tompítja fényét az öregedés.
Szendereg, bóbiskol a megfáradt föld,
hallom, ahogy egyenletesen szuszog.
Szíve olyan egyenletesen pulzál,
amilyen halkan a bagoly is huhog.
De jó minden reggel
boldogan ébredni,
édes kis páromat
gyakran átölelni.