Szeretet
Jön az eső, fut a ló,
a jel erre utaló.
Kocsi zörög, nyög a hám,
recseg, nyílik a karám.
Nem szeretem a húsvétot, nem volt szerelmem soha!
Bekötözött sertés jajszón hűlt, kegyetlen sors - milyen mostoha!
Feszülős ing, szűk zakó - a nyakkendő is fojtogat.
Szemet maró, olcsó szagok feszítik keresztre kínomat.
Biza, én ma nem alszom.
Úgy lesz, ahogy én akarom:
Anya mesél vagy százat,
én meg kerülöm az ágyat.
Megszületett szívem mosolya,
Piciny kéz, Te apró csoda!
Sírtál, miközben fejjel lefelé lógtál!
Féltem, rettegtem, mi lesz veled,
Te apró kis lény, e világon,
Kész voltam óvni téged minden áron!
Megyek hozzád, ha úgy érzed, segíthetek...
homlokodon bánatfelhő, add a kezed,
ha a lelked kétség gyötri, mondd el nekem,
ha bánt a sors, rossz a kedved, oszd meg velem!
Az álmok, vágyak tovaszállnak,
Emléket hagynak a pusztuló világnak.
Miért válik ismét minden köddé?
- Mert, mi emberi, nem lehet örökké!
Ereimben hűvös a vágy,
árnyak lesnek a szív körül,
hangodat álmom szövi át,
az emlék lopva menekül.
Húsvét, 2018.
Sok
Virág
Mindenütt,
Húsvétnapját
Ma ünnepeljük.
Anyám szemében élt az élet,
pedig testét halta a halál,
gyűrött volt kezén a szeretet -
tótükör fodrain rám talál.
Virágos lett ma a lelkem -
barkapillám, nárcisz-szemem,
rügyező ág lett tíz ujjam,
mint egy kaptár - felbolydultam...
Míg tegnap úgy harcoltam az alvásért.
Reggelre az éjszaka közepén várva
Újra nyithassam két barna kapumat,
Így kelhessek, ugyan kifáradva.
Költészet napja van, hát költök.
E verssel is sok időt töltök.
Szeretném szépen papírra vetni:
versírás helyett inkább szeretni!