Szeretet
Amikor a gondolataidban olvasok,
bensődben vérvörös végtelenné olvadok.
Életet sugalló szavad temet magába,
morajló, őrült elektromos viharába...
Eltűnt egy mosoly,
Eltűnt egy szép álom,
Eltévedt egy lélek,
Tévúton egy lábnyom
A szeretet az örök,
S mint zúgolódó tenger, feltörök,
S a sziklák éleit simítom s töröm szét
Meggyötört, viharos lelkemmel,
S ez az erő van, hogy letaszít,
S van, hogy égig emel
Erőt s egészséget
Kis gyümölcs, mi érik,
úgy vártalak én,
óvva, féltve, érted
élve, szívem
fiam, míg élek,
zenél!
Csillagok ünnepe
Múlt otthonában
Körbeölel a csend,
Mécsesek fényétől
Ma ragyog a szeretetkert...
Isten kertjében már több millió fa áll,
ez a mi halottaink mennyei kertje.
Melyekből a sok angyalka ma hazaszáll,
hogy a szeretteit éjjel megkeresse.
Bori cica, szeretlek
Nem szól, nem beszél,
Nem csal, nem remél...
Csupa csillagtünemény az éjszaka,
s miként őzsuta hajtja fejét hajnali
percnek, úgy emel fel emléked fényszava,
Anyám... mint kis páraneszt, úgy hallani
hangod tiszta szelídségű dallamát,
amíg a felhőszirtek csipkéin túl
Isten közénk küldi mindenszentek havát.
Hozzá beszélek
Választ nem kapok
Régi emlék kopott
Égi dalt zenélek
A négy testvér emlékére
Anyám volt. Az Édes, az Ágnes, az Ágica.
Úgy van előttem, ahogy utolsó éve kicsinyre gyúrta.
Csont-ritkult páncélján menekülő teste
csecsemőpózban kuporgott pihegve,
s elfért már pehelyből-párnáján.
Vele álmodtam az éjjel...
Még annyi sok mindent mondanék, tennék,
Ám két szó elmond mindent, szeretlek még.
Kezem anyám fején,
homlokát simítom,
letörlöm könnyeit,
nézni már nem bírom
Angyalka száll fent az égen,
lenéz egy házra: "Ide betérek!"
Ablakban ég a békeláng,
a fenyő alatt ül egy pár.