Szeretet
Amikor sokszor látod meg,
hogy könnyes a szemem,
hiszen túl sok mindent érzek,
lelkemben már nem fér el
ennyi erőteljes érzelem,
ott jön ki a többlet, s ott
kiárad a maga tükrében.
Az újratalálkozás emléke
Mondtam a könnynek a szememben,
most maradjon odabent,
rég nem látott rokonok jönnek,
most nem hullhatnak a könnyek.
Leheletnyi a csend,
álomba vonult a végtelen tér
s az idő,
az idő,
mely kendőzetlenül robog,
magával sodorva
a lélek folyamatosságát.
Áldom a napot, mikor megláttuk egymást,
Köszönöm Istennek ezt a tíz évnyi csodát.
Hajtsd ide ölembe kis fejed,
Hadd fogjam ölelő két kezed.
Szeretek veled ülni kettesben,
Szemed tengerkék vízében elveszni csendben.
Szeretem hallgatni bársonyos hangod,
Csicsergő nevetésed, s látni a mosolyod.
Közeleg a gyermeknap,
legyen az felhőtlen,
süssön a Nap, ragyogjon,
nevessen az égen.
A szeretet sugárfénye
Ragyogtatja testem, lelkem.
Kitárom szívem ég felé,
S kitárom a föld felé.
dúl-fúl
Valahol elegem lett belőle,
hogy az élet útvesztője
csak diktál és diktál,
a pénz a nagy király.
Koccan a csésze, csordul a kávé,
illata omlik habja alól.
Ében a szempár, rám ragyog újra,
lelkemen olvad, míg zakatol
Papa, mikor jön már Anya?
Hozza már a kistesót?
Apa elment értük reggel,
abbahagyva sok melót.
Fiktív vallomás
Az én szemeimben, drága kicsi Tündém,
csak te vagy a legszebb, egy igazi tündér!
Megállt a levegő, semmi se moccan,
tornádó előtti csend,
távoli, unott kis sziréna hosszan
nyomná, de végül lecseng.
Tiszta égbolton ezer csillag ragyog,
Vajon a hazatérőnek utat mutat?
Az éjszakába kóbor kutya ugat,
Éj Atyának énekel éji altatót.
Hogy mi a boldogság,
már nem kérdezem.
Régóta elég nekem
a remény, az emlékezet,
és minden újjászülető tavasz.