Szeretet
Hiányzol majd, hogyha elmész,
múltunkból egy rész most elvész -
mosolyod és kedvességed,
határtalan békességed
Karácsony
Év közben vártalak...
Sok gondolatom
Mind csak hozzád szálltak.
Domboldalban suhan a szánkó, száll az ének,
Gyerekek önfeledtek, ők biz` még nem félnek.
*
Misére indul minden jótét lélek,
Kis falumban szól a harang, az ének,
Sarlós Boldogasszony kegytemplomában
Éjfélkor kezd Atyánk magasztalásba.
Lehull a lepel,
és nincsen itt a kedves.
Mi lesz így a mindenséggel,
ha nem lesz meg a végtelen?
Neked, kedves
Tortát már ma nem sütök,
elmúlt már csütörtök,
virágot sem tudtam venni,
messze kellett volna érte menni!
Valahol késztet,
legbelül érzed,
lássad a szépet,
legyen benn részed,
mit lelkedbe zársz.
Olyan volt a hegy, mint a gyémánt, kristály csillant,
zúzmarák békésen szenderegtek a fákon.
Tükörsík volt a föld, kies, élő nem akadt.
De mégis! Varjú recsegett e néma tájon.
Büszke vagyok rád...
Tudod, sokat gondoltam rád
hazafelé és amikor már húzott az ágy,
szavaddal barátkoztam,
mert nem hagyott nyugodni,
s nem és nem akartam elfogadni
azzal a mély és kemény szóval,
amiből a fájdalmad kikiabált,
"senki vagyok, egy senki"...
Itt a 31. születésnapom,
hátam közepére se kívánom.
Örök fiatal akarok maradni,
semmi kedvem megöregedni.
Susog a szél
mély, alt hangon,
fülembe búg
egy kis sanzont.
Leoltottuk már a villanyt,
de még nyitva a garázs,
látom, hogy a kazánunkban
piroslik még a parázs.
Akartalak, de meg nem kaptalak...
Békén téged én sosem hagytalak.
Hosszú ideig tetszelegtél előttem,
Szemembe mondtad, mindig bejöttem.
Gazdagok és szegények - megosztott a világ,
Nagy vagyonok ördögének víg nyomora rág,
Éhezőnek némi italt, szilvóriumot,
Kilakoltatónak adj moratóriumot.