Szeretet
Zúg, süvít a szél
Viharfelhők gyűlnek az égen,
De áttör a fény, hogy világítson a szürkeségben.
Szívembe lopta magát
Gyönyörű édes bája,
Ő lett nekem virágcsokor,
Verseim kedves jó anyája.
Minden bokorról és ágról,
falon futó repkény szárról
a Nap csillagalakban szórja
lábam elé szitáló, őszi harmatát.
Kedves, jó Mikulás bácsi,
neked is van gyereked?
Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.
Nagy-nagy jövés-menés volt itt tegnap este.
Sok csillogó szempár a Télapót leste.
Szeretet. Szó. Peregve ejted,
s beleremegnek emberek.
Hiszem azt, hogy minden emberben valahol mélyen,
ott a vágy, a szépet szomjúhozni,
mártózni benne, és árasztani szét.
Ne vádold magadat,
Te nem vagy hibás.
Két erős nyárfa, éjben hajladozó,
törzsükre bő ráncot cserzett az idő,
sárgult levél, benne szél, botladozó,
águkra moha és gombagyerek nő.
Az élet a vízben kezdődött.
Az életem az anyaméhben.
Sajnos nem emlékszem
de most átélem:
szeretetből fakadok
szeretetet kaphatok.
Úgy kellesz nekem, mint éjnek a holdfény,
Mint nyári zápor a száradó földnek.
Mint hóvirágnak az első napsugarak...
Mikor lelsz rusnya szívemre
s takarsz be tarka virágokkal?
Kérlek figyelj most rímemre
cserébe áldlak ezer világokkal.
Ki lehet az, kit a legjobban szeretek?
Ki lehet az, kit bármikor ölelhetek?
"Csak átutazók vagyunk itt a Földön"
Megpihenni, ez egy állomás.