Szeretet
Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.
A szobádban vagyok
a tűz csendesen lobog
verseket olvasok
s te nem vagy itt velem
de én érzem a két szemed
ahogy gyengéden figyel
s vigyázol tudom
ne szálljak újra el...
Őz-barna szemek nevető csillogása,
szolid, szerény, szende jellem-e?
Vajon kedves külsőd minek ragyogása,
elmondod a titkod egyszer, ugye?
Tomboló ifjúságom nyarai,
mint írástudók ákombákomjait
rajzolták fejem fölé az ég fénylő csillagait.
...
Ne várj, ha menned kell, hát indulj!
Szépen, szelíden elengedlek.
Nem kötözlek többé magamhoz,
De tudnod kell, nagyon szeretlek.
... O. J. ...
Arany betűkkel írnám ki az égre,
Kék-arany betűkkel a legdrágább nevet,
S ecsettel festeném napláng-színű kékre,
Egész olyanra, amilyen a szemed.
Azt mondtad, ne írjak verset,
de valamit mégis kellett
mondanom...
Gondolataimban kicsit elmerengtem -
Hogy adjak rímet,e nemes érzelemnek?
Ami azt a nevet kapta, mi cseng, és nevet,
Amiért érdemes élni, az a szeretet!
Akár a Nap a horizonton,
Úgy mosolyog. Az arcon
Megannyi fénysugár táncol
Szemében ezer csillag ragyog.
Még nem megyek el,
még egyszer visszamegyek,
Még oda-vissza vettem jegyet...
Fenn a kéklő égen ragyog a Nap sugara,
Betölti fénye bolygónk minden kis zegét-zugát.
Szórja melegét a Világ mindenségre,
Szeretet árad, melegség fénycsóvái erejében.
Úgy érezem ezer éve nem írtam
Kezeim olyan nehezen mozognak.
Gondolataim mégis messze szállnak.
Ismeretlen tájakon barangolnak.
Kedves, érted megtennék mindent
de te úgy bámulsz mint, egy idegent
Megérintenélek, de kőszobor vagy
Szeretnélek, bennem ég a vágy.
Szeretni jó, szeretni
oly nagyon kell!
Szeretve lenni mily
igazi jel! - Égi! és
nem mindenkié!