Szeretet
Sokáig gondolkodtam, mit is írjak neked,
De tollamból nem jött se szó, se felelet.
Talán kívánjak minden jót ehhez az évhez?
Hisz minden szülinapi vers ebbe réved.
Felhőnyaláb havas ölén,
fenyveseknek örökzöldjén
jég-szürkére kopott világ
megváltóért némán kiált.
Ismerős a sárga busz amire felszállok,
Rég nem látott arc mosolyog, indulásra várok.
Menet közben az ablakon néha kitekintek,
Hátrafelé szaladó fák nekem integetnek.
A múzsám drága lelked szelíd szellője.
Akkora terhet akaszt vállamra,
hogy képtelenek beszélni ajkaim.
Onnan jöttem én, ahol nem volt semmi fény,
És nem jelentett jövőt semmilyen remény.
Kutattam az élet különös rejtélyét,
Kerestem egy szónak még tiszta értékét.
Gyermekkoromban ültettek téged,
védted az utam, jó volt veled.
Melletted ültem, rezzenve kérted:
óvjad a fákat, ők életed!
Messze ring a hajód már,
de feléd száll egy kis madár.
Üzenetet visz neked,
hogy valaki visszavár és szeret.
Végtelen rendszerben
Ismeretlen megoldást keresel...
Kedved veszi a félelem és magány,
Veled lenni lenne jó, de igazán!
Ruhátlanul vacognak a fák, csont ujjaikkal az ég felé mutatnak,
A csikorgó hidegben a fázós cinegék ágról-ágra eleség után kutatnak.
Bús szürke minden, gyászol a természet sötét fátylát szomorúan bontja,
Majd hirtelen hullni kezd a hó, a nagy fehér kucsma a pőre fákat betakarja.
Vádolok, immár fakult hanggal
mindenkit, kinek lesz karácsonya
s várom, hogy az ünnepek csöndjébe
hasítson kiáltás suttogó szava
Itt a karácsony mosolyognak a csillagok,
leszállnak közénk mennyből az angyalok,
szeretet, meghitt melegség, ölelő karok,
asztalon egy szál gyertya fénye ragyog.