Szeretet
Istennője ő egy istentelen kornak,
teremtett engem hamunak, s pornak,
szívet adott, lélekdobbanást,
életet, s lehelet forró parázst.
újrarajzolsz önmagadban
minden ólom-pillanatban;
mint újabb s újabb vázlatot,
mint valami olaj-képet
ami összeégett, maszatos lett...
Néha, mikor magam ülök a csendben
Élces kacajod visszhangzik fejemben
Olyankor nyúlnék a telefonért, s hívnálak,
De nem lehet...
Te már az Égieknek írod a verseket...
Fáradt szemem eltakarom,
két tenyerem beborítja,
ujjaim közt átszivárog
a lenyugvó Nap sugara.
Sírva ébredtem még e zord világra,
melengettél puha öledbe zárva,
ápolt simogató kezeid tánca...
Üresen kong a szobája,
Betakarva kicsi ágya.
Csillagvirág, szemem fénye
Útra kelt egy szép mesébe.
Csilingelő lovasszán-zenére
ébredtem ma reggel.
Míg aludtam, az utca kövére
borult a hólepel.
Az én édesanyám
legszebb a világon!
Szebb énnékem ő, mint
szirom a virágon.
Születésed napján
köszöntelek téged,
azon gondolkodom,
mit mondhatnék néked.
Virágba borult a hegytető,
napfényben fürdik erdő, mező.
Illatát ontja ezer virág,
vadméh döntsd el, melyikre szállsz.
Kalandor, ki földrészeken át vándorol,
kutatva drága kincsek után.
így remél boldogságot, hírnevet s vagyont,
koptatva létét nap-nap után.
Szeress mindenkit, mint magadat,
Szeress mindenkit, akkor is, ha bántanak.
Szeresd azt, ki feléd sem néz,
Szeresd azt, ki mindent megért.
A szerelem erőt ad vele szárnyalok,
s ha elmúlik belehalok.
Míg szeretve van a szív, forrón dobban,
de ha megszűnik szeretve lenni,
meghal titokban!
Talán nem hallottad,
vagy csak szóvá nem teszed:
Néha azt hiszem...
Hazug világban élünk,
Ezt tanították szüleink.
Őket is így nevelték,
Hogy a pénz mindent megér.