Szeretet ereje
Rosszul indult ez az év, tele búval-bajjal,
Lelkem bánatát egy levélben Istennek elsírtam,
Elvittem a postára, elsőbbséggel feladtam,
Pár nap múlva visszakaptam a levelet:
A címzett ismeretlen megjelöléssel.
Rejtsd el szíved, védd erős pajzzsal,
Mert a gonosz kint ólálkodik,
Lesben áll, ravasz tervet forral,
A félelmedből táplálkozik.
Sértő szó
Sértő szó,
Mint tőr; szíven döf.
Szíven döf,
Éget! Mély sebet ejt.
Összetartozás
Összefonódás,
Szeretetbe mártózás,
Oszd önzetlenül.
Hallottam már morajlva hörögni mély,
Nyugodt vizet,
Mely várt és kapott meg álmot és halált,
Mit végül mindőnk megfizet.
A szeretet-szivárvány színei...
Prológus:
A viharfelhők tovaszálltak, kristályfényű
esőcseppek csillognak mindenfelé. Egy
hatalmas kéz ezernyi színben játszadozó,
karcsú, égi tüneményt rajzol a felhőkbe.
Rövid percekre
összegömbölyödünk
az idő öreg szemével méreget
karöltve lenne mindig jó
hogy a kéz kézben legyen
Gyöngyözik a húslevesünk,
édesanyám szürcsölgeti -
meghitt percek - elcsevegünk -
szalvétáját gyűrögeti...
Otthonod melegét megosztottad,
Védőbástyaként családod oltalmaztad,
Három rózsaszálat neveltél Annáddal,
Akivel megélted, milyen egy jólelkű asszonnyal.
Egy találkozás, a reményteli,
nem lehet a miértjét megfejteni,
egyszerűen úgy érzed,
jó történik veled.
Hideg magány szorítja a lelket,
kandalló melegéről álmodó,
elhanyagolt test hiánytól reszket...
És a válasz csak magyarázkodó...
Veszteség, mely lerántja lelkem a mélybe, kialszik fényem szeretete.
Elgyengülök és nem látom, mindennek mi értelme.
Féltékenység? Bosszú? Karma?
Szeretetben és békében élni ki ne akarna?
Kérges kezed tenyerében...
Tipegő, dobogó lábak,
gyermeki örömök, vágyak,
csak egy kis mese és játék,
ennyit kér a mosolyáért.