Szeretni
Mitől, miért félünk?
Nem a sötéttől félsz,
hanem amit benne vélsz.
Egyszer talán eljön az idő,
Mire már a szerelem is eljő,
Meglátogat nagy búsan,
Hisz engem nem talált, míg élő voltam
Röviden...
Szeretve szeretni,
Szívemből nevetni,
Szellővel szaladni,
Csendesen haladni,
Bánatot temetni,
Barátot szerezni,
Rímeket faragni,
Embernek maradni.
...Függőségem sorai üdvözítenek.
Elnyel búskomoran a fekete csend,
mint egy magányos, néma apácarend,
és nincs más gyógyír, nem lehet,
szavam mindebben megreked.
Szerető kezedet
Ölelő kezembe,
Szeretni szemedet,
Tartani szemembe...
Háromszor szülni: áhítat.
Kétszer szülni: bámulat.
Egyszer szülni, csak szeretni...
Még érzem a szívem, mely szeretetre vár,
Várom a csodát, hogy égjen egy láng.
Egy tűz, mely éget és perzsel,
Egy szív, mely értem ég el.
Meg kéne tanulni őszintén szeretni!
Félelem uralja az emberiséget.
E gonosz varázsnak, mondd, mi vethet véget?
Min kell változtatni, mit kellene tenni?
Hamis szavad a szívembe égett,
nem tudlak többé, szeretni téged.
Sok év alatt semmit sem adtál:
érzések nélkül, mondd, mért maradtál?
Nem tudom, milyen lesz az életem,
hogy sorsom jót vagy rosszat hoz nekem.
Kaptam az élettől már sok pofont,
oly sokszor nem is leltem rá okot.
Volt nekem egy szürke cicám,
valahonnan hozta apám,
akkorka volt mint egy kifli,
oly nagyon tudtam szeretni.
Lassan azt se tudom
Milyen volt nevetni
Már nem tudlak csak
szavakkal szeretni.