Szikra
Hatvanöt éves lettem én,
évekbe fúlt halvány remény.
Ej, vén legény,
ej, vén legény.
...én meg az eső, szirmaidnak éden.
Te vagy a csend a szózivatarban,
én meg a vigasz akkor, hogyha baj van.
A nyakamra
kulcsolod kezed,
nem, még nem
érintelek.
Amikor a tekintetek találkoznak
Amikor a tekintetek találkoznak,
kipattan köztük egy szikra,
mely vezethet bárhova:
szerelembe, barátságba, háborúba.
Sosem tudhatom előre, hova...
A fenyőfa díszei közt
csendben, szinte észrevétlen
megbújik a csillagszóró,
s várakozik tettre készen.
Emlékszem, mikor rám ijesztettél
a buszon, amikor rám köszöntél.
Odanéztem, megláttam e szép lányt,
Te voltál, kit láttam, rám intettél.
Lelkemben a szikra,
szívemben a láng,
ez az, ami nyitja szíved kapuját!
Egy forró szempár lángba borít,
kattan a zár!
Felhőtlen gyermekkor
Nagyi ölében...
- idejétmúlt,
szép emlék.
Kincs
Napsütésben az
őszi erdő látványa
ritka kincs. Csodáld!
Szikrák talpra, most lángolj tüzesen,
Szívünk ragyog, éget, s mily melegen,
Magához ölel, csókkal bódít, szerelem.
A kövekkel csacsogó hullámok zaja,
part menti fák titkokat suttogó hangja,
vágyakról mesél, sejtelmes gyönyört ígér.
Jönnek az álmos, fázós reggelek,
nesztelen suhanó ködfellegek...
Fagyos tengerek kalóza, merre szállsz?
Utad bevégezvén pihenni merre vágysz?
Északi szigetek jeges szelében,
Szelíden ringató jégtáblák ölében
Nyugalmat nem találsz.
Árva, sivárrá kopott lélek
Idegen sorsok kereszttüzében
Hamvadó gyertyaként pislákolva
Társra vár, hogy egyként vele égjen.
Napfelkelte a tengeren,
de gyönyörű-szép látvány,
víz tetején terjed a fény,
mint valami szivárvány.