Szív
Ötvenen túl is szép a hajnal,
Őrült vágyak tapasztalattal.
A bent lévők közül
sokan ki akarnak jönni,
és a kint álldogálók
be akarnak ülni.
Kérlek ne tűnj el, ha feléd nyújtom kezem,
lássam, ahogy világít benned a szerelem.
Lelked fehér vásznára festenék
zöld mezőt nagy, tűzpiros virággal,
nádirigót fénylő, arany szalmaszállal.
Gondolataim zavaros tengerében úszva
egy ismeretlen ismerős arcot pillantottam meg lopva,
csodálkozva rám nézett,
s tekintetünk hirtelen összeforrt a névtelen tömegben.
Szívünkben vágy-virágok nyíltak,
szememből öröm-könnyek hulltak,
szerelmed dédelgette szívem,
a világot jelentette nekem.
Első pillantásra beléd szerettem,
és szívem halk szavát követtem.
Üvöltöttem volna a világnak, hogy megtaláltalak,
de lassú, halk léptekkel biztosabb volt a válasz.
Amikor a tekintetek találkoznak
Amikor a tekintetek találkoznak,
kipattan köztük egy szikra,
mely vezethet bárhova:
szerelembe, barátságba, háborúba.
Sosem tudhatom előre, hova...
Ha teli van a szíved érzelemmel,
jobb egy kicsit óvatosnak lenni.
Valentin napjára
azt kívánom neked,
hogy a nagy szerelem
járja át a szíved.
Üres tettek,
üres álmok,
üres kapcsolatok,
üres vágyak,
üres célok,
üres tervek,
üres, magányos léptek.
Nézd, milyen valószerűtlenül
áttetsző a bőröm, olyan érzékeny
és rózsásan fehér... törékeny
karjaimon kuszakéken szalad
tachycard ritmusban ezeregy ér.
Aki bújt, aki nem,
magamat keresem,
ki álmos féllábon
szívemben téblábol.
Volt idő, mikor azt sem tudtam, hol állok,
Van idő, mikor úgy érzem, csak rád várok.
Éjjel fekszem az ágyamban forgolódva,
Minden percben hozzád, csak hozzád vágyódva.