Szív
Nem mondja sose, hogy szeret.
Mégis csillapította szeretetéhségemet.
Nem mondja sose, hogy szeret,
De megérzi szívemből jövő hertzeket.
A boldogság nyomában járok,
De utat hozzá még nem találok,
Még rohan és menekül előlem,
De én kapaszkodom belé erősen.
Az időóránk egyre jár,
lassabban, hol gyorsabban üt.
Az idejét lejárta már,
de nyitva még a vén kajüt.
Szaloncukor fent a fán,
de az én szívem csak téged vár.
Én vagyok az angyalkád,
aki mindig mosolyogva néz rád.
Otthagyott álmok, egy hely, egy vallomás.
Akkor ott csak rólunk szólt minden!
Pirosra festett szívet hagytunk egy falon,
szívünk is szerelmes álomban dobogott.
Mondd, mit érne az étel, ha nem kísérné íz?
Milyen lenne a tett, ha nem kísérné szív?
És mit tenne a törődés, ha nem lenne anya?
Semmit sem ér a dal, ha üres a szava!
1. A szíved közepén
ott állok én.
Hiába borongós a tél,
mégis tőled lesz igazán szép.
Lelkemből friss szirmokat szór a szél.
Mondd, neked a szabadság mennyit is ér?...
Ah, de kegyetlen tud lenni
ez a csodálatos Élet.
Amikor szerelmes szavakat
búgó hangod kiáltásba téved.
A szárnyak ott voltak hátul a kertben,
ajándék volt csupán, vagy érdem?
Kissé gyűrött volt, poros, de nagyon,
amint elterült a rozsdás pázsiton.
Semmibe hullok,
kiáltok, halkan
múlok.
Zuhanok
egyedül,
reménytelenül,
remélek,
minek?
A szív meghasadt,
s könnyek folynak.
A világ lázad,
de minden hiába.
Lépj
Egyet
Közelebb.
Hallod-e már
Lelkem dallamát?
*