Szív
Aki bújt, aki nem,
magamat keresem,
ki álmos féllábon
szívemben téblábol.
Volt idő, mikor azt sem tudtam, hol állok,
Van idő, mikor úgy érzem, csak rád várok.
Éjjel fekszem az ágyamban forgolódva,
Minden percben hozzád, csak hozzád vágyódva.
Ködbe burkolózik e táj,
a szívembe beköszöntött a szomorúság.
Elragad egy árny,
és nincsen többé áldomás.
Milyen hosszú út vezet idáig,
Mégis valami a végén hibádzik...
Tegnap éjjel váratlan beszöktél
egy hideg szív magányos álmába,
már rég nem várt,
elengedett,
hisz tudta, minden hiába.
Jönnek a csendes napok,
kondulnak szív-harangok,
ébredeznek már az angyalok,
szívekben adventi dallamok.
A szív már nem melegszik
s táncol a karácsony tűzénél...
A Karácsony a szeretet ünnepe,
mely minden embert éltet...
Zöld fák ölelésében hullámzik a tó,
Az Ég megmutatja, lelkednek mi való.
Aranylik a víz a napfényben,
Higgy hát a természet erejében.
Csillag bújt a gömb mögé
a fenyőfán,
hópihe ringott a stólán,
arany angyalkák őrizték
a csúcsdíszt a fán,
s ezüst szaloncukrok kalimpáltak
tobozok közt a fán.
Téged kereslek minden dalban,
Lágyan hullámzó sóhajokban.
Megváltást hozó imáimban.
Esőben, szivárványnak színében.
Ha bezársz is, szabad leszek,
Szabadságom el nem veszed.
Szívem szabad, és ez a fontos,
Testem csak egy tárolódoboz.
Volt egyszer egy lány, ki kereste útját,
dalolva, vidáman indult neki,
kacskaringós ösvényen járt.
Ismeretlen a
Jövő, mivel készítsem
Fel a gyermeket,
Őrizd szíved, az adhat
Észt, de ész nem ad szívet.