Szív
Érzem még? Vagy már lassan pusztulok,
míg nézem hosszan a sok csillagot?
Érzem az estét, a reggeleket,
szeretem egyszer megszült életemet,
mint tiszta tónak hűs csöndjét itt belül,
mi holdas nyári éjeken felhevül?
Kegyelmedért kiáltok, ó, Uram,
Átgondoltam mindent alaposan,
Segíts fuldokló lelkemen.
Halk sóhaj leszek - elszököm,
pihenek, majd egy szívrögön,
dúdolok, lábam lógatom,
teljesül minden óhajom
Az ember
Kicsi csikóként gyorsabb volt ő
a szélnél, majd megvadult, mert
meghalt a gazdája, s hám került
a nyakába,
tűrte a kínzást, amit új
gazdája mért rá.
Sírj csak nyugodtan
Folyjon a könnyed
Engedd el szárnyaid
Minek az neked
Zuhanhat magasból...
S ahol van...
A szemek ragyogó mosolyában,
egy lélegzetvétel szünetében,
egy Isteni sugallatban,
egy szívdobbanásban,
a csend morajában,
az erő forrásában.
Kavarog bennem minden,
Mint a falevél a széllel.
Elszédít, mint egy ütős koktél,
Megbolondít minden éjjel.
Próbálkozom csak
Nem akarok semmi nagyot
Elengedett engem mindenki
Itt maradok csak ha akarod...
avagy a titkos kulcs
A Magvető a földre egyforma magokat vethet,
de a termés minősége főleg a talajtól függ.
A titok nyitja nálad az, hogy helyén-e a szíved.
Belülről kifelé élsz, avagy csupán külsőségen csüngsz.
Végső visszarepülés
"Valaki szívében otthonra találni
a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk."
- Robert Lawson -
*
Néha elképzelem,
milyen lesz végül
aranyló búzamezők felett
olyan magasan szállni...
Tűz, víz, föld, levegő,
ős-erő vagy végzet,
itt gyengít, ott éltet -
megosztó nevező.
Valentin nap közeleg,
de az én szívem mégsem repes.
Egyedül vagyok a végtelenben,
mert eltávolodtál tőlem.
Elhagytál a fényben,
s sötétre váltott minden.
Sok a babona, sok a hiedelem,
ezen a napon sok a rejtély.
Talán ma az utolsó esély,
hogy rád találjon a szerelem?
Nem mondja sose, hogy szeret.
Mégis csillapította szeretetéhségemet.
Nem mondja sose, hogy szeret,
De megérzi szívemből jövő hertzeket.