Szív
Tizenhét hópehely
horgolt hósipkák
hegyláncain holdsugár
hintázik halkan
*
kósza szélmosoly
korcsolyázik a tavon -
télbe zárt idill
*...
Köddé vált álmok, megfagyott vágyak,
szívemre ráült újra a tél,
jéghideg könnycsepp perzseli arcom,
páncélom ezüst, nemesacél.
Csitult a vihar,
alszik a város,
az utca kihalt,
sötét és gyászos.
Hallom szíved dobbanását,
zsigereid roppanását,
kamrádban az emlékeket,
pitvarodban enyémeket,
bíborhajnal reményt pumpál,
aortádban jövőnk pulzál,
érzem minden rezzenésed,
andalító szívverésed...
Üres lap a holnap,
végtelen, tiszta tér.
Mindig újra festelek rá,
mióta elmentél.
A testem hangszer, élet a húrja.
Kottán hangjegyek - a lélek útja.
A szívem ütemre dobol, remeg.
A zene felsír, mert játszol velem.
Brekkencs Berci és Varangy Marcsi szerelme
Brekkencs Berci nagy boldogan
Varangy Marcsiba karol.
Kéz a kézben ugrálgatva
a lánynak így udvarol...
A tavasz szava szól, hívogat, csalogat,
szeretni volna jó, érezni csókodat,
ölelő karodba csendesen bezárva...
Mert elmúlik egyszer minden,
elmúlt most bennem a nyár,
üresnek érzem a szívem,
elhervadt ezeregy vágy.
Takarón tompa titánszív ég.
Kék, kék. Csillag csuklik szét.
Mitől nyílik széppé a szép -
Mondd meg nekem, Kedves,
Miért lesz cseppet bolondos
Az, kinek lelke szerelmes?
Tudom, hogy csodás a világ.
Még ha nem is látszódik úgy,
Mi mind értékesek vagyunk.
Lekoptak szánkról az imák...
Picit sajog a szív, amikor szerelmes,
a lelked felsír, ha nem érint a kedves,
elveszted önmagad, vagy épp megtalálod,
érzelmed nem mindig a legjobb barátod.
A jégszív megolvad,
izgatottan ver,
mosolyra a kék ég
örömöt lehel.
"Szívem falán a gond sötétlik,"
Megkopott fénye a nyárnak.
Elveszel engem feleségül,
Hazudtad édesanyámnak.