Szív
Tudod-e mit jelent, Önzetlen szeretni?
Mindenkinek adni, sohasem elvenni!
Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Az ember őrzi önmagát,
Féltve óvja lelke madarát,
Mélyen, szívében legbelül,
Egy szelencében ül
Minden mi vár.
A másik szív szemével látni,
S az emlékeit betáplálni.
Megmagyarázni oly könnyű
Egy másik ember könnyeit...
Égbe, földre egyre járok,
Szárnyaimon messze szállok.
Szabad éggel fedve hálok,
S tán egy nap meg is halok.
Tündér isten kezében.
Áramlás benned foly,
italod bordó kristály,
ajkad tiszta átmán,
szemed Holdnak tükre,
visszacsillogsz rám,
vakítasz.
Mit tettél, szívem? Mibe rántottál?
A legsúlyosb helyzetben fájdalmat okoztál.
Az ésszel mindig is ellentétben voltál,
S most te vagy az, ki veszélybe sodortál.
A mosolyod bújt szívembe,
ahogy ott álltál mögötte
a karácsonyi fényben.
Megnyíló szívvel, szeretettel
köszöntsön rád karácsony éj.
A piros lámpa zöldre vált,
a gólya diplomát kap;
a felújított hídon át
az autók megint járnak;
újra zöldül, sárgul, s lombja hull
a szemközti fának;
a tavalyi hóangyalok
mind már messze járnak.
Ha fellobban egy apró láng,
S elkezd nőni hirtelen,
Mennyi rossz tör rám,
Elképzelni képtelen.
Szeretettől túlcsordul szívem,
Barátom, önts belőlem magadnak!
Hagyj feledni minden rosszat,
Magány, bánat itt nem maradnak.
Szívemet én most
szeletekre osztom,
hogy Édesanyámnak
egy szeletke jusson.
Bordákból fontam kosarat ma,
rejtettem bele vemhes estét,
és csak a vállam vonogattam,
ha keresték.