Szivárvány
Színes sávok égre festve
Incselkedve integetnek.
Vidám vonal földig hajol,
Ábrándozik és udvarol.
Pillangó száll a légen át,
szivárvány színét idézve.
Elhagyta fénylő otthonát,
nagy kaland, hiszi, megérte.
Testem mélységébe csendben elmerülök,
a csillagok és bolygók közé repülök.
A gondolataim sokszor messze szállnak,
fel, a magas égbe, s már nem is látszanak.
Mikor történt ez így és mért,
Hogy szíved lelkemhez ért.
Hány éve már, hogy beléd szerettem,
Magam sem tudok eligazodni ezen.
Fodros-bodros felhő mögül
füttyjelre egy fényvillanás,
ébredezik, ásít a Nap...
Nézem, hogy az utolsó esőcseppek
a festői szivárványon táncolnak.
Mögöttem tündököl az éltető Nap,
arany sugarai szinte lángolnak.
Útravaló
Ha szembeállsz a Nappal,
elvakít a fény,
nem vagy más, csak egy vaksi kis lény!
Két kezem tenyerét
Emelem szívemhez
S ajkamat formálja
Ezernyi gondolat
Mély sóhajok közt
Gondosan keresve
A szeretetszavakat.
Nap sugara hol földet ér,
harmatcseppet csókol, csillan,
fürdik benne fű, fa, levél,
bújócskázik, fel-felvillan
lombok alatt, úgy simogat,
szirmokat bont, színnel csábít,
termő tánca méh-hódolat:
édes illat száll, elkábít.
Larával
Szürke ég volt
Mifelettünk,
Fellegekbe
Akadt szemünk.
Ha egyszer majd megöregszel,
s álomra hajtod megőszült fejed,
lesz-e, ki homlokodra csókot ad,
s füledbe súgja, hogy szeret?
Összetört álom
Égen tündököl
Szivárványhíd,
Alatta
Fussunk
Át!
Ébred a hajnal
százszínű hanggal,
súg a fülembe
éji zenét.