Szívdobbanás
Volt idő, mikor rozsdába lepett a csend,
káoszként zavargott bennem a fájdalom,
jöttél, mindennapjaimnak lettél a rend,
éjszakám ma csillag-szép, és nem árnyhalom.
Néha elég lenne
egy szó, egy tett, egy mozdulat,
egy hallhatatlan szívdobbanás...
Szeretetben önzetlenül
szívdobbanás összecsendül,
kéz a kézben utunk járva,
sietősen vagy sétálva,
értem szavad hallgatásban,
egy pillantás-vallomásban.
Szelek söprik az utcát tisztára,
megáll egy szív
a lehetetlenség kapujában.
Egy érző, féltő szív,
mely hűn szeretve dobogott,
elhagyatva, magányosan
az utcán kóborolt.
gyermek
...mosolya
szívednek nem mostoha,
s gyermekednek
első szava hozzád
számodra
a világ kincse!
Oly sok évvel ezelőtt apró
bölcsőben felragyogott a nap,
szellő szőtt rá selyemtakarót,
csíz dalolt, nem kellett kottalap!
A szív a legerősebb dolog,
egész életeden át
csak teérted dobog.
Érzések sokasága halad át rajta,
szívdobbanás jelez,
a szív mit is akarhat.
Szemembe égett egy villanás,
szád szegletén egy állomás,
mozdulatok hosszú sora,
képzetem rajzolata.
Újra megdobbant a szívem,
Mit már nem is reméltem.
Szeme ragyogásába elmélyültem
Olyannyira, hogy az érzésbe beleszédültem.
könyörgés
Csak néhány percet adj,
mi egyedül enyém,
amiben feloldódik bennem
a remény.
Csak néhány percre kérlek,
hadd legyek magam!
Ha értenéd a szívdobbanást,
meghallanád az évek szavát,
megértenéd az élet súlyát,
a fel-felvillanó lobbanást.
Egy leány és egy fiú.
Szerelmi suhanás.
Mélységes szívdobbanás,
mely jelzi az ünnepet.
Sirályok ringatóznak a tenger felett,
karodban én is ringatózom veled.
Amíg élek, s
Mellkasomban szív dobog,
Én addig senki másé,
Csak a tiéd vagyok.