Szívdobbanás
Ma nőnapra ébredtünk,
de nemcsak a naptárban,
ha megdobban a szívünk,
már nincs akkor magában.
Oly sok évvel ezelőtt apró
bölcsőben felragyogott a nap,
szellő szőtt rá selyemtakarót,
csíz dalolt, nem kellett kottalap!
gyermek
...mosolya
szívednek nem mostoha,
s gyermekednek
első szava hozzád
számodra
a világ kincse!
Távoli kedves,
Halld meg e halk,
Szép muzsikát!
Életem egyre csak
Ing és bong,
Reszket a lelkem,
Hogyha a reggel
Nélküled ébreszt...
Szeretetben önzetlenül
szívdobbanás összecsendül,
kéz a kézben utunk járva,
sietősen vagy sétálva,
értem szavad hallgatásban,
egy pillantás-vallomásban.
"Fáradtságom adom az esti árnynak",
a naplementét csendben figyelem,
csodálom a bíborban úszó tájat,
az égre festett színes jeleket.
Szelek söprik az utcát tisztára,
megáll egy szív
a lehetetlenség kapujában.
Egy érző, féltő szív,
mely hűn szeretve dobogott,
elhagyatva, magányosan
az utcán kóborolt.
Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen, és négykarnyi!...
Templomok jéghideg kövén
árnyékból közeledsz felém;
zsoltárból hálót fonsz körém,
s szállok e mennyei zenén.
Magam, magam
A könny csak szivárog, még el sem készült az első csepp.
A beomlott világot még magam sem fogtam fel.
A vérző szívem éppen ujjaim között csorog.
- Mit tettem magammal, hogy megint bánatos vagyok?
"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem."
Idegen vagy, hiába erő és minden küszködés,
legyél eladó, a fontos orvos, kinek kezében a kés,
otthon csak itthon lehetsz, London bugyraiban senki,
okos a telefon, lassan már senki sem fog keresni.
Volt idő, mikor rozsdába lepett a csend,
káoszként zavargott bennem a fájdalom,
jöttél, mindennapjaimnak lettél a rend,
éjszakám ma csillag-szép, és nem árnyhalom.
könyörgés
Csak néhány percet adj,
mi egyedül enyém,
amiben feloldódik bennem
a remény.
Csak néhány percre kérlek,
hadd legyek magam!