Szó
Mondd, kell-e rím?
Ha nem lesz írni már mire...
S a fák néma jajjal dőlnek el.
Lelked már a csillagok nyomán,
csak halványan látom arcodat...
lépteid hallom, és az idő porán
rajzolnék boldogabb napokat.
Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.
Horváth Richárd (A Lélek Bohóca)
Láthattunk már papíron szavakat,
Melyek ledöntöttek hatalmas falakat.
De vajon ezen betűkupacok mitől másak?
Erejük miért felel meg egy atomrobbanásnak?
Angyali üzenetek V.
Engedd el...
tégy úgy, mint a fák
a levelekkel, tégy úgy,
akár a pőre ágak: égre
néznek, némán állnak...
Olyan korban éltem én e földön,
Hol a szenny volt mérvadó.
Nem volt itt semmi értékünk már.
A pénz lett az igaz helyett a mindenható,
Lelkünkben nem Isten élt tovább.
Ne félj, anya! Minden rendben...
Csak a szív ver hevesebben,
tudod, most kicsit izgulok,
de te legyél csak, légy nyugodt!
Mi volt az utolsó gondolat,
mi elhagyta magányos tolladat?
Mi volt, mi papíron megmaradt,
mégis szárnyalva hódít meg tornyokat?
Kibomlott a zászló,
harsányan lobog,
lenne hozzá pár szó,
mit elmondotok.
Szellőrózsa
Szirmok
Szelíden
Szárnyalók
Szív a szívben szerelem
Melyre leírhatnánk életünk,
A lap, melyen egyetlen szó jellemezné
Minden földi tettünk
Angyali üzenetek I.
Ne félj!
- odaát -
nem kell test,
a lét súlytalan,
mint hajnali párák
nyomában ébredő -
hűs lehelet a vízen...
Szerelem volt rögtön, az első látásra,
már csak a paptól várt földi áldásra,
ifjú pár nyújtotta egymásnak kezét,
az ég szégyenkezve hunyta le a szemét.
Tudtam, hogy el fogsz menni,
de nem tudtam felkészülni
arra a végtelen űrre,
mit hagytál szívemben.