Szó
Gyöngyöző kacaj s könny
játszik a tollal.
A papír csiklandó bőrén
a vers, e vásári tolvaj
lopja
az időt, a tintát, a helyet.
Elég a szó is adni
Sok ember nem
fogja fel
a temető lényegét
mindaddig, míg
látja
Földünk kék egét!
Elfeledett szabadság
Zenei vígadalom
s gyönyörű, őszi
este
régmúlt napjai
jutnak eszembe,
s üzennek,
fiatalság emléke
így...
Ködfolt, homály, sötét itt minden.
Orrodig nem látsz, füled rebben
a hangra, de a szó idegen.
Vasszekrények magaslanak vaságyak előtt.
Vasszagú szél fúj a vasrácsok felől.
Vasajtó csukódik, tűri a vasakarat.
Vastüdő lélegzik, a vasmellkas alatt.
Van ilyen, sajnos,
ha ritka is tán,
hogy gyermek egy
anyával rosszul bán!
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem
Édesanyánk szíve
csupa-csoda kincs,
közepén a gyermek,
kinek párja nincs...
Álmomban érték volt
a szó,
de ezen felett érték volt
a jó,
s öröm volt a
társaság...
Amikor a csend hangosabb, mint a szó,
Amikor két lélek összeér,
S csak a szívek dobbanása mesél,
Amikor feléd nyúl egy kar,
És szorosan magához ölel...
Ti vagytok az ár
Varázslat öblében járok,
mennyi
sok szép szó ihlette
gyermekem,
s elmerülök, ha beljebb úszok
- e vizeken!
Úgy adnám a végtelent -
az egész világnak,
a nyugalmat, mi bennem
tengerként árad.
Egy titkos helyen, hol kristálymécsek gyúlnak,
észrevétlen járunk, nem láthat senki más...
kezem a kezedben, s a Tejúton is túlra
andalgunk, szárnyalunk, csak miénk a világ...
nyelvi játék
Vers-e ez, vagy firka?
Lesz tán, aki tudja...
Valaki, te, bárki
vajon elolvassa?
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...