Szó
vers s az emberek
Érték vagytok ti mind
az értelem s szavak tengerén,
értő lények emberi gúnyában.
Poet tengerén evezőnk húzzuk,
más álmát mi soha szét nem
zúzzuk!
Porba hullott
minden álom.
Esőben ázott
minden lábnyom.
Elolvadt minden hó,
elveszett minden jó.
Odalett a bizalom,
mert elnémult a szó.
Szavak nélkül elér a rossz.
Egyedül semmi sem lesz jobb.
Mondd, kell-e rím?
Ha nem lesz írni már mire...
S a fák néma jajjal dőlnek el.
Lelked már a csillagok nyomán,
csak halványan látom arcodat...
lépteid hallom, és az idő porán
rajzolnék boldogabb napokat.
Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.
Horváth Richárd (A Lélek Bohóca)
Láthattunk már papíron szavakat,
Melyek ledöntöttek hatalmas falakat.
De vajon ezen betűkupacok mitől másak?
Erejük miért felel meg egy atomrobbanásnak?
Angyali üzenetek V.
Engedd el...
tégy úgy, mint a fák
a levelekkel, tégy úgy,
akár a pőre ágak: égre
néznek, némán állnak...
Olyan korban éltem én e földön,
Hol a szenny volt mérvadó.
Nem volt itt semmi értékünk már.
A pénz lett az igaz helyett a mindenható,
Lelkünkben nem Isten élt tovább.
Ne félj, anya! Minden rendben...
Csak a szív ver hevesebben,
tudod, most kicsit izgulok,
de te legyél csak, légy nyugodt!
Mi volt az utolsó gondolat,
mi elhagyta magányos tolladat?
Mi volt, mi papíron megmaradt,
mégis szárnyalva hódít meg tornyokat?
Kibomlott a zászló,
harsányan lobog,
lenne hozzá pár szó,
mit elmondotok.
Szellőrózsa
Szirmok
Szelíden
Szárnyalók
Szív a szívben szerelem
Melyre leírhatnánk életünk,
A lap, melyen egyetlen szó jellemezné
Minden földi tettünk