Szó
Ködfolt, homály, sötét itt minden.
Orrodig nem látsz, füled rebben
a hangra, de a szó idegen.
Vasszekrények magaslanak vaságyak előtt.
Vasszagú szél fúj a vasrácsok felől.
Vasajtó csukódik, tűri a vasakarat.
Vastüdő lélegzik, a vasmellkas alatt.
Van ilyen, sajnos,
ha ritka is tán,
hogy gyermek egy
anyával rosszul bán!
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem
Édesanyánk szíve
csupa-csoda kincs,
közepén a gyermek,
kinek párja nincs...
Álmomban érték volt
a szó,
de ezen felett érték volt
a jó,
s öröm volt a
társaság...
Amikor a csend hangosabb, mint a szó,
Amikor két lélek összeér,
S csak a szívek dobbanása mesél,
Amikor feléd nyúl egy kar,
És szorosan magához ölel...
Ti vagytok az ár
Varázslat öblében járok,
mennyi
sok szép szó ihlette
gyermekem,
s elmerülök, ha beljebb úszok
- e vizeken!
Úgy adnám a végtelent -
az egész világnak,
a nyugalmat, mi bennem
tengerként árad.
Egy titkos helyen, hol kristálymécsek gyúlnak,
észrevétlen járunk, nem láthat senki más...
kezem a kezedben, s a Tejúton is túlra
andalgunk, szárnyalunk, csak miénk a világ...
nyelvi játék
Vers-e ez, vagy firka?
Lesz tán, aki tudja...
Valaki, te, bárki
vajon elolvassa?
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
vers s az emberek
Érték vagytok ti mind
az értelem s szavak tengerén,
értő lények emberi gúnyában.
Poet tengerén evezőnk húzzuk,
más álmát mi soha szét nem
zúzzuk!
Porba hullott
minden álom.
Esőben ázott
minden lábnyom.
Elolvadt minden hó,
elveszett minden jó.
Odalett a bizalom,
mert elnémult a szó.
Szavak nélkül elér a rossz.
Egyedül semmi sem lesz jobb.