Szó
munka nélkül
Két emberért sírtam
életem során,
az egyik már meghalt,
a másik a szívembe mart.
Ez erény a gondolkodónak,
kiben szárnyal sok-sok gondolat.
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem
Édesanyánk szíve
csupa-csoda kincs,
közepén a gyermek,
kinek párja nincs...
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.
Ó, Teremtőm, mit vétettem,
hogy kezed vetted rólam?
Most itt állok elveszetten,
hitem rendült a szóban.
Angyali üzenetek V.
Engedd el...
tégy úgy, mint a fák
a levelekkel, tégy úgy,
akár a pőre ágak: égre
néznek, némán állnak...
Ne félj, anya! Minden rendben...
Csak a szív ver hevesebben,
tudod, most kicsit izgulok,
de te legyél csak, légy nyugodt!
Egy titkos helyen, hol kristálymécsek gyúlnak,
észrevétlen járunk, nem láthat senki más...
kezem a kezedben, s a Tejúton is túlra
andalgunk, szárnyalunk, csak miénk a világ...
Úgy adnám a végtelent -
az egész világnak,
a nyugalmat, mi bennem
tengerként árad.
Angyali üzenetek I.
Ne félj!
- odaát -
nem kell test,
a lét súlytalan,
mint hajnali párák
nyomában ébredő -
hűs lehelet a vízen...
Új szót, gondolatot szül a képzeletem,
versekké dagadnak.
Talán én etetem?
Lélekgyöngycsepp
tinta-földből
előtörtem
dédelgettem
magamat
"Ne less mögé, hisz úgyis tudhatod, mi más:
a szó a csönd ruhája csak." (Fábri Péter)