Szőke
SZŐKE
Mint a nyári napsugár,
mi a víz színén csillog,
vidámságot hoz magával,
mindent bearanyoz.
Kerestem azt, mire vágyom,
Megtaláltam édes álmom.
Imádom, ahogyan beszél,
Mint mindig, elvitte a szél.
Sok év után még itt vagyok,
most pedig mégis csak sírok.
A múltam elég gyötrelmes,
a jövőm látszik, fénymentes.
A szőke lányhoz, aki velem szemben ült
Üldögélek a gyorson, a vonaton, úton haza,
Körülöttem sokan, mégis egyedül érzem magam.
Nem jutott még számomra víz a szerelem tengerében,
Úgy érzem, kiszáradok, és nem csillant reményt az élet.
Szőke ciklon, ha sétál,
táskája a vállán.
Mosoly dereng az arcán,
szeme, mint a meleg nyár.
Ismerek egy szőke fiút, sőt,
Nemcsak ismerem,
Csodálom őt,
Mert egyetlen bűne,
Hogy elrabolta a szívem.
M. Á.-nak
"Úristen, de szőke vagy"
Azért, leülhetek melléd?
Igen, az ingem félreáll,
Jobb lenne a mellény!
Szerettem egy szőke kislányt,
Imádott Ő engem,
Csak a sors úgy hozta,
El kellett felednem.
Te kedves, szőke asszony!
Kit szívemmel és lelkemmel imádok!
Kinek neve csoda és szép,
Kitűnsz-e a csodás világból?
Leszeretted szívemről a vastag jeget,
Felszabadítva mindent, mi odabent rekedt.
S most, hogy itt maradtam védőfalak nélkül,
Szívem ismét jégszínűvé kékül.
Szőke kislány hamvas arca
Feslik, mint a rózsa.
Mézét az őszi napsugár
Csókolja le róla.
Lenszőke haja,
karcsú dereka,
szeme búzakékje
Pici, szőke angyal, nemrég múlt három,
feléd nyújtja kezét: "Gyere, légy a barátom."
Kedves mosolyával szeretetet áraszt,
hálás lehetsz érte, hogyha téged választ.