Szőke
Emlékedre
Még az érzésen merengek,
Mint akkoriban derengett.
De rengett ám szétölelve.
Be zengett szám szép öledben.
Telnek, múlnak gyorsan az évek,
mégse kopnak el az emlékképek.
Bizony, látom a lelki szememmel,
ülsz a korláton és engem nézel.
Őmiatta szerettem az étteremben enni,
szememet nem tudtam róla levenni.
Bár a haja lehet vörös avagy szőke,
úgysem jön el velem soha esküvőre.
Késő van már, a kórház
Fehér falai sápadtan ásítoznak.
Szürkék. Talán betegek,
És napfényre áhítoznak.
Kongó üresség,
Ölelő magány,
Szépítő messzeség,
A remény is halvány.
Ha szőke tincseid majd dérfátyol fedi...
Ha szőke tincseid majd dérfátyol fedi,
s zöldellő szemeid csak halványan ragyognak,
fogod-e édes emlékét őrizni
régmúlt időbeli szerelmes daloknak?