Szőke
SZŐKE
Mint a nyári napsugár,
mi a víz színén csillog,
vidámságot hoz magával,
mindent bearanyoz.
Kerestem azt, mire vágyom,
Megtaláltam édes álmom.
Imádom, ahogyan beszél,
Mint mindig, elvitte a szél.
Sok év után még itt vagyok,
most pedig mégis csak sírok.
A múltam elég gyötrelmes,
a jövőm látszik, fénymentes.
A szőke lányhoz, aki velem szemben ült
Üldögélek a gyorson, a vonaton, úton haza,
Körülöttem sokan, mégis egyedül érzem magam.
Nem jutott még számomra víz a szerelem tengerében,
Úgy érzem, kiszáradok, és nem csillant reményt az élet.
Szőke ciklon, ha sétál,
táskája a vállán.
Mosoly dereng az arcán,
szeme, mint a meleg nyár.
Ismerek egy szőke fiút, sőt,
Nemcsak ismerem,
Csodálom őt,
Mert egyetlen bűne,
Hogy elrabolta a szívem.
M. Á.-nak
"Úristen, de szőke vagy"
Azért, leülhetek melléd?
Igen, az ingem félreáll,
Jobb lenne a mellény!
Szerettem egy szőke kislányt,
Imádott Ő engem,
Csak a sors úgy hozta,
El kellett felednem.
Te kedves, szőke asszony!
Kit szívemmel és lelkemmel imádok!
Kinek neve csoda és szép,
Kitűnsz-e a csodás világból?
Leszeretted szívemről a vastag jeget,
Felszabadítva mindent, mi odabent rekedt.
S most, hogy itt maradtam védőfalak nélkül,
Szívem ismét jégszínűvé kékül.
Szőke kislány hamvas arca
Feslik, mint a rózsa.
Mézét az őszi napsugár
Csókolja le róla.
Lenszőke haja,
karcsú dereka,
szeme búzakékje
Pici, szőke angyal, nemrég múlt három,
feléd nyújtja kezét: "Gyere, légy a barátom."
Kedves mosolyával szeretetet áraszt,
hálás lehetsz érte, hogyha téged választ.
A fátyolszínű hajnal egy
nyitva felejtett pillanatban
tündér-csillanásba megy
tipegve, egyre halkabban
Milyen volt szőkesége... vagy lehet, hogy barna?
Bár őszintén, végül is, még az sem zavarna,
Nem bánnám (deli férfi!), ha engem akarna,
bankkártyája minden hitelem betakarna