Szomorúság

Rózsa Richárd

Homokzsák

Otthagyott tányérok,
ételmaradék-romok,
én csak nézem komoran,
miközben pereg ki
belőlem a homok.

Tovább...

Harai Alpár

Pimasz szél

Horror belegondolni, hogy napok óta
Nem beszélünk, a szívemnek ütött az óra,
Bánatában már szívesen megszakadna,
Szegényen dobog, pedig még maradna.

Tovább...

Orosz Ágnes

Léggömb

Szívemtől elszöknék -
emlék tart, börtönlét.
Mélyre húz egy örvény,
kiköp majd bűnösként?

Tovább...

Zanner Anikó

Gonosz elmék

Gonosz elmék, ocsmány tettek,
miért kegyetlenek az emberek?

Tovább...

Vajda Tamás

Balatoni holtak

Ki hinné, hogy a Balaton
színe alatt, színe felett
halottak, roncsok, fájdalmak,
veszettül kínzó sebhelyek?

Tovább...

Ebergényi Anita

Várok valakire

1. Várok valakire,
aki sosem jön el.
Annyira keresem,
hogy magamat sem lelem.

Tovább...

Csele Beatrix

Csak úgy...

Csak úgy elmúlok egy nyári napon.
Kint a téren egy kopott padon.
Talán észre sem vesz senki, hogy már nem is létezem.
Talán már akkor én sem fogok emlékezni, milyen is volt az életem.

Tovább...

Tán Ferenc Gergő

Dicsőséges magány

Senki földjére léptem,
Hol ember még nem járt.

Tovább...

Várady Endre

Tavasz 2022

Sarjad már az erdő, száll tavaszi pára,
mindent takaró köd ül rá a határra.

Tovább...

7681

Zubik Áron

Lépcső

Állok a lépcső alján, közben millió fok bámul rám,
sebesen szedem a lábam, késésben vagyok nyilván,
bár meg-megállok, egy poros kép otthagyva hitványul.
Lépek, kettő újabb, rég elfeledett emlék halványul.

Tovább...

Baráth Edit

Látomás

Holdfény nektárján csillan a fény,
Víztükörnek ezernyi csillaga,
Ragyog az éjszaka, kék tünemény,
Csak lassan érek ma még haza.

Tovább...

Kutassy Roland

Magány

Hónapok óta vagyok négy fal közé zárva,
A reményt, csodát és a boldogságot várva,
De nyitott ablakomon a szél nem fúj be mást,
Mint azt a végtelenül keserű csalódást,
Mely elmémet elemeire szaggatja szét,
Lerombolván világomnak csillagrendszerét.

Tovább...

Kutassy Roland

Fekete

Fekete fának fekete ágán fekete virág virágzik,
A régi énem jó nagy részét elvesztettem, de nem hiányzik.

Tovább...

Szlovák Tibor

Fásultan

Kietlen pusztán, távol
Az erdő tájékától,
Itt állok én roskatag.
Földön heverő, sötét
Önarcképem keretét
Aranyra festi a nap.

Tovább...

Dombi Dániel (Kafka)

Magány

Sötétben fekszem magammal,
Fekete lyuk nyílik, mely felfal,
Magány telepszik mellkasomra,
Csontos kezeit nyakamra fonja.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom