Szomorúság
Neked adtam volna minden kincsem,
Mit mások elől rejtegettem: a szívem.
Szomorúság
Nagypéntek igen fontos
a népnek.
Húsvéthétfőn
zengenek
imák az égnek,
de most, most
nincs templomi
ének...
Utamon járok magam feje után,
senkinek hiányzok, nem gondolnak rám,
s ha néha megbotlok, nincs, aki elkap,
földre kerülve hűsít a hideg betonlap.
Egy szűkített akkord szeretnék lenni.
A belenyugvás előtti izgalom,
Mert inkább egy hátsó fali szívroham,
Mint hosszas, lábon kihordott fájdalom.
Zöld tapétára emlékszem, de lehet,
hogy az emlékezet átír, rendez, felejt,
selejt képekkel vonaglik elém - mégis
arcul vág finom barnaságod, kezem
alá bekúszik rendezetlen szívzörejjel
telt mellkasod, mert tehozzád hűek
a szürke-fekete, bolyhos-felhős gondok,
én pedig néhány filmkockával mindent...
A déli napsütésben még nem látszik
a halál.
Keserű a kávé a számban,
Lassan oldódtak fel a percek.
Keserű a gondolat, mely ébred,
Lassan dermedtek a percek.
Korán lett sötétedés.
Tündérköpenyt viselt minden éjszaka,
S ha eső áztatta meg e gyolcsselymet,
Ríva futott haza ez a leányka
Erdőmbe, s kiitta a boros kelyhet.
Egyedül... Csendben... Szomorúan...
Az örök, kínzó szenvedés kapujában.
Múlt időknek és maiaknak Holdja
Fogait szívta derék bátyám, a Hold
A régmúlt, letűnt, mesés estéimen.
Keblét cifráztatta meg szemeimen
S neki ásítottam emlékeimen.
haikucsokor
ha megszeretnél
talán szép is lehetnék
- a legszebb - neked
*
hidat építünk
két egymás mellett folyó
valóság közé
*...
Keresem a válaszokat,
százszor kérdezem önmagam,
miért búsul most a szívem,
miért nem vagyok gondtalan.
Elképzelem a világot
meseszépnek,
elképzelem
fehérnek s tündöklésnek.
Órákat csak gondolkozom, ismerős vagy egy barát,
Számomra évek óta, oly` sokat jelent,
Kutakodva úgy néz rám, szívem érintve beszél hozzám
De, hogy szeretem, azt még nem tudja, lehet sejti vagy megálmodta?!
Bár nem hiszem, hogy rájött, szeretem, tisztelem önzetlenül
Ha meglátom a némaság, fátyolként hullik le énreám
S kérdve néz, rezzennek pillái
Büszke nő vagyok és anya,
van, mikor az ördög maga,
olykor magányosan élek,
néha a szerelem éget.