Szomorúság
Órákat csak gondolkozom, ismerős vagy egy barát,
Számomra évek óta, oly` sokat jelent,
Kutakodva úgy néz rám, szívem érintve beszél hozzám
De, hogy szeretem, azt még nem tudja, lehet sejti vagy megálmodta?!
Bár nem hiszem, hogy rájött, szeretem, tisztelem önzetlenül
Ha meglátom a némaság, fátyolként hullik le énreám
S kérdve néz, rezzennek pillái
Büszke nő vagyok és anya,
van, mikor az ördög maga,
olykor magányosan élek,
néha a szerelem éget.
Nem is tudom pontosan, mióta szeretlek téged,
bármit teszek, ez az érzés belülről úgy éget.
Te távol vagy most tőlem, Babám, távol vagy tőlem,
ez döbbentett rá, mi mindent hoztál ki belőlem.
Távol vagy most tőlem, nem vagy velem, s én rólad írok.
Hiányodban elkap hideg magány, mivel nem bírok.
Levél
Szólj hozzám, mondd a nevem,
szólj hozzám, fogd a kezem,
szólj hozzám és vigasztalj,
szólj hozzám, dúdolgass dalt.
Ha kérlellek, csak terhellek,
nem is kedvellek, szeretlek...
Utállak
Nem tudom mióta...
Egyszer csak átfordult
Nincs határvonal
Egy hajszálnyi sem...
Karácsony
Mit is mondjak, ha valaki megkérdezi:
Hogyan telik a karácsony?
Talán jó, talán nem:
A Jézuska eljövend!
Esik, s az ihlet megterem,
esik, s a cseppekben elveszem.
Vízgyűrűket rajzolva a vízbe,
Nyugalmat hozva a szívbe.
Eljött az ősz, eljött megint,
lehullnak a levelek,
őszi eső szomorúan
áztatja a kerteket.
Halottak napja van,
emlékezni jöttünk,
sírok tetejére
égő mécsest teszünk.
Úgy érzem, eltévedtem az élet sűrű erdejében,
túl sok időt töltöttem a bánat fagyos tengerében.
Lassan elkopik a kitartás és az életkedv gyenge húrja,
Eltüntetném a rossz emlékeket, a múltbéli hibáim,
Lemondanék minden jóról, ha veled lehetnék újra,
Nem vágtatnék a sors halálba tartó paripáin.
Én azt is bántom, aki szeret, hogy
utána örömteljes legyek.
elgurult csendélet-
narancs a lebukó
nap mit elcsennének
kócos felhőlurkók
hiába rejted holt
szíveden szurok
skorpió csillag hold
alatt halálhurok...