Szonett

Sipos Ildikó

Egyedül vagyok

Érted imádkoztam éjjeleken át,
lelkemmel hívtalak, mert az ismert.
A nappalokon csak lassan folytam át,
s vágytam, hogy mi hiányzik, felismerd.

Tovább...

Kis István Mihály

Szonett szilveszterre

Mit mondhatnék az év utolsó napján?
A régi dalok már elhangzottak;
mit hajdani Nagy Tollak leróttak,
minden halló fülben muzsikáltak már.

Tovább...

M. Kovács Roni

Folyton úton -Szonettkoszorú-

József Attilának... szeretettel

1.
Mert adni akartál, adsz hát tanácsot.
Kiszolgált lelkedbe marva, íratlan
csendben, apának nevezted, ki halkan
messzire indul, itt hagyva családod.

Tovább...

Juhászné Bérces Anikó

Színtiszta Arany

Nyolc Arany csillag az égnek éke,
idős szülőknek tovatűnt remény.
Ám a kegyes sors fényt hozott végre,
ajándékképpen egy cseppnyi legényt.

Tovább...

H. Kohut Katalin

Éjszaka

Éjszaka van. Gyenge most a szívem,
összevissza ver, fogytán már az erőm.

Tovább...

H. Kohut Katalin

Az Idő int

Szívemben vagy az öröm és bánat,
egyszer zokogok, máskor nevetek én,
lelkem hív, de nem járok utánad,
örök-lakóm, te a világ féltekén.

Tovább...

Kőszeghy Miklós

Ádvent III

A dombok alja mind az útra bámul,
az út alatt a fagy repeszt követ,
ösvényeinken ördögárny követ.
Zörög levél, törött faág, ha ráhull.

Tovább...

Kőszeghy Miklós

Ádvent II

A föld porát lesem, fejem lehajtva,
homokrögök, s kövek között a láb,
zuhanni látom önmagam alább...

Tovább...

Kőszeghy Miklós

Bekacsintott az ősz az ablakon

Ma éjjel bekacsintott az ablakon
egy hűvös, álmos szellő-szóban
az ősz, és fülembe suttogta: Jól van,
jól van, hívtál, így hát itt vagyok!

Tovább...

Kőszeghy Miklós

A Szó

Áthajolt hozzám és útra kelt a Szó,
minden életet magában hordozó.
Átlényegült és bennem teste lett,
bejárta mind az összes rejteket.

Tovább...

Kőszeghy Miklós

A `szajha`

Az úgy kezdődött, hogy kisétált az útra...
Meg is jelentek a legelső kuncsaftok:
egyik félszemű volt, a másik meg nyúzott,
ő meg farát ringatta újra, meg újra.

Tovább...

Kőszeghy Miklós

Bánatozó bánatűző

Reggel bús "bernáthegyivel" ébredtem,
ki leszegett fejjel elmélázott,
azóta egész nap arra várok,
tán végigsimítja kezét képemen!

Tovább...

M. Laurens

ÉN KOMOR VÁROSOM

Mocskosan fojtó szmog terjeng körötted,
akár holtak bűze, mi szembecsap,
szürkére festve a járókelőket:
sorsára vár s tolong sok gályarab.

Tovább...

Kövecses Anna

Jóllakott óvodás

"Élek, mert nem tudok ennél merészebbet,
És meg akarok halni, mint mindenki más."
Vagyok macskakövön cipőtalp, mi ébreszt,
Mérgező dzsinn, ki direkt lábujjhegyen jár.

Tovább...

Molnár Jolán

Szarvasünő-szonett

Fölszívlak, mint harmatot a virágról.
Rám simuló irhám lettél, visellek.
Fussunk az időtlenségbe, mi gátol?
Mélyrétegek kőzetéből kifejted

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom