Születésnap
Anyukám betöltötte a hatvanat,
korából éveket letagadhat.
Fitt és szép még mindig,
edzésre engem is buzdít.
Úgy emlékszem, hogy egy Angyalt tartottam kezemben.
Tizennégy évvel ezelőtt, mikor pici fiam megismertem.
Aprónak egy szóval sem volt mondható,
nem láttam szebbet, sem, mi hozzá fogható.
Lottó utolsó száma: kilencven!
Lottót veszek, mert nyerni szeretnék,
Mivel ez a szám most csak az enyém!
Születésnapomra...
Huszonhat éves lettem én
meglepetés lenne e költemény
el-
árulom.
Szél borzolja deres hajunk,
most még karolsz, ma még vagyunk,
szép a remény - Isten adta -
gyermeklelkünk csitítgatja...
Lengtek az ágak a böjti szélben,
Itt-ott már hóvirág tört életnek utat,
Böjti szellő ébresztette a fák gallyait,
A Nap egyre több erőre kap,
Hiába... ez már március, ez már tavasz...
Aranyszőke hajadon csillan a napfény,
szelíd szél susogása száll feléd dalként,
a tizennyolc év észrevétlen elszaladt,
de kék szemeidben a gyermek megmaradt.
Drága kisfiam, csodálattal
nézem rólad e fényképet,
oly égszínszép szemeiddel
az élet jelenét fürkészed.
Negyven éves én elmúltam,
életemet fel nem dúltam.
Csendesen én tettem, vettem.
Mindenkinek megfeleltem.
Az idő száguld megvesztegethetetlen,
ötvenedszer látod rügyezni a fákat,
az élet útvesztőit megismerhetted,
és felépítettél magadban egy várat.
Ha korodról faggatnak,
Mondjad vállat vonva: Csak
Tizennyolc... plusz ötvenkét
Év élettapasztalat.
Az a nap maga volt a csoda,
bolondos április nem tréfált,
a legszebb ajándékot hozta,
és én néztem ámulva, némán...
Ma a Nap is másképp ragyog,
hisz ez a születésnapod,
mit adhatnék vajon neked,
hogy érezd a szeretetem?
Erőt s egészséget
Kis gyümölcs, mi érik,
úgy vártalak én,
óvva, féltve, érted
élve, szívem
fiam, míg élek,
zenél!
Tavaszi szél ide hozott,
letegyen-e - gondolkodott,
- itt kell maradj - szólt az Isten
- folyjon tinta ereidben -