Születésnap
Villon születésnapján /1431. vagy 1432. IV. 8./
E jeles napon lelkem
"szegény" Villonra nézett,
s fülembe csengett menten
néhány keserű versidézet.
Arany fürtjeiddel játszom,
Míg lezárja szemecskéd az álom.
Álomföldön unikornissal szállsz,
Tündérekkel kokettálsz.
Szelíd téli napon
Jöttél a világra,
Érkezésed várták,
Nem is hiába.
Ma lettem én hetvenéves,
Hét évtized van mögöttem.
Megpihenek én is csendben,
Mint öreg hajó a tengeren,
Mely horgonyt vet part-közelben.
Egy nő, amikor már ötvenhét,
átússza hússzor a medencét,
vacsira beéri salival,
mellette két pici csalihal,
esténként tánc helyett futni jár,
pörög az élete, nem sivár.
Negyed évszázada múlt el,
hogy feljegyezte egy maréknyi ember,
kis unoka lettem, fiúgyermek,
én, a vöröses "kis herceg".
Avagy most se
Most simítsd meg az arcát
durva ujjaiddal túrj a hajába
játssz a göndör fürtjeivel
szívd be bőre illatát
látod így is lehet
és nézd milyen hálás
hogy figyelsz rá.
Anyukám betöltötte a hatvanat,
korából éveket letagadhat.
Fitt és szép még mindig,
edzésre engem is buzdít.
Úgy emlékszem, hogy egy Angyalt tartottam kezemben.
Tizennégy évvel ezelőtt, mikor pici fiam megismertem.
Aprónak egy szóval sem volt mondható,
nem láttam szebbet, sem, mi hozzá fogható.
Lottó utolsó száma: kilencven!
Lottót veszek, mert nyerni szeretnék,
Mivel ez a szám most csak az enyém!
Születésnapomra...
Huszonhat éves lettem én
meglepetés lenne e költemény
el-
árulom.
Szél borzolja deres hajunk,
most még karolsz, ma még vagyunk,
szép a remény - Isten adta -
gyermeklelkünk csitítgatja...
Lengtek az ágak a böjti szélben,
Itt-ott már hóvirág tört életnek utat,
Böjti szellő ébresztette a fák gallyait,
A Nap egyre több erőre kap,
Hiába... ez már március, ez már tavasz...
Aranyszőke hajadon csillan a napfény,
szelíd szél susogása száll feléd dalként,
a tizennyolc év észrevétlen elszaladt,
de kék szemeidben a gyermek megmaradt.
Drága kisfiam, csodálattal
nézem rólad e fényképet,
oly égszínszép szemeiddel
az élet jelenét fürkészed.