Születésnap
Kacagó, kék, nyári ég volt
Csak úgy ragyogott az égbolt
Egy aranyló csillag született
Nézte a Földet és nevetett
Engem a forró július
dagálya
itt vetett ki a világra
a nap melege érlelt
szelek cserzették arcom
ilyen keményre
mint vásznat a mosóasszonyok
fenyőillat ültette...
Megértem több mint ötven évet,
a fejem lágya nem nőtt be mégse.
A csillogó háztetőkön
a déli napsugárban
száradt az esős délelőtt.
Hazafelé sétáltam.
Háttal lányom sose kezdj mondatot, mondták nekem egykor a nagyok
Undok dolog ez, de egy háttal ma megint, s mégis több vagyok.
Lassan kopnak el az évek megettünk,
úgy elmentek, hogy észre se vettük,
hogy elmúlsz lassan ötven te is, drága,
s csak emlék már mi volt `78 nyarában.
Mindig gyermek maradsz?
Hiába gyantázod
a lábad, most csak ezt
kérdezed, de nem látod
a szavaid mögött
rejlő igazságot,
a sok holmid között
hol az ifjúságod...
Harmincnyolc éves lettem,
Életem egy részét leéltem.
Úgy múltak el az évek, mint egy röpke álom,
A boldogságot... vajon megtalálom?
Ha akarom, ha nem akarom,
Öttel kezdődik a korom.
A négyest jobban szeretem,
Gondoltam, megvesztegetem
Maradna még pár évig...
Száz, vagy százötven hétig!
Bánatnak a vigasztalója, az öröm,
Olyan öröm mi örök, sohasem bánkódik.
Lelked vágyódik valami jó után,
Dobog a szíved jobban és egyre jobban...
Csillagfényben,
holdsugárban,
téli szellő
hajnalán:
decembernek
csodás napján
káprázatos
fény-varázs.
Kisfiamnak 18. születésnapjára
El jött a pillanat, hogy a világra jöttél, pici kis szemeiddel, a szemembe néztél.
Kicsi kis szádat csak nekem nyitottad, hogy halljam, hogy végre itt vagy.