Születésnapomra
Azt mondja a józan ész,
a fa tömör, a kereszt nehéz.
A szeretet súgja, pille gyöngyű,
ne félj, vidd, a kereszt könnyű.
Ötvenkét éves lettem én.
elmerengő e költemény:
számom
számon.
Harmincéves lettem én,
voltam gazdag, szegény,
fiatal s most öreg?
Vége van ismét egy újabb évnek,
Itt van tizenhetedszer.
Itt vagyok újra még mindig élek,
És ezt nem felejtem el.
Rozé-gyöngysor részegít,
szívszerelmem istenít,
a kikelet tükrözött,
gőzpamacs a fák között
Beértem. Már jól ismerem
a részecskék zord rendszerét,
és eltiport az értelem.
ma hatvannyolc lettem én
emlékvers e költemény
megle-petés
Hatvanhárom éves lettem én,
s még mindig él bennem a remény.
Így születhetett meg e költemény.
Úton
Míg helyével kínáló világot bejárni botladoztam,
hogy magamra találni bőségét fosztogassam,
útjának építőköveit léptekben gyűjtöttem:
meglátni, megfogni, érezni köröttem!
Negyvennégy éves lettem én,
nem meglepetés e költemény,
nem is csecsebecse.
Múlnak az évek az idő szalad
rejtve van a múlt mint búvópatak
megbocsájtok mindent már nincsen harag
lent őrségben áll a lélekharang.
Emelkedik az éveim száma,
Bölcs szívvel tekintek a mára,
Bármi volt a múltam,
Felemelem szárnyam.
Mintha ma születtem volna,
akkor is meleg volt a nyár,
akkor is arattak a ringó határban,
és a cséplőgép kattogó torkából
a száraz pelyva az égig szállt.
emlékezés
Nyolcvanöt éves lettem én,
meglepetés, hogy még élek,
hisz súlyos betegségek gyötörnek,
kínoznak halált kívánó szenvedések.
Aki engem fölköszöntött,
Annak írok most köszöntőt.
Aki engem nem alázott,
Annak neve legyen áldott.