Szülői szeretet
Érintsd meg kezeddel csöpp gyermek homlokát,
lásd meg a porban a pöttömnyi lábnyomát,
halld a nevetését, törd meg a sírását,
menj, ha szólít téged, fogadd el hívását
Ó, figyelj rám, kérlek! Értsd meg, amit mondok,
Nem vagyok én buta, csak keveset tudok!
Simogasd meg buksim, ölelj át, ha félek,
Óvjad apró léptem, nehogy rosszul lépjek!
Más lett minden, egy új világ,
Mikor felvillant számodra a napvilág.
Mi úgy teszünk, hogy jó legyél,
S majd bennünk minden jót remélj!
Az én kis falumba
mikor visszajárok,
békességet, nyugalmat,
szépséget találok.
Édesanyámnak
Álmomban ma nálam jártál,
szelíd hangon dúdolgattál,
simogatva betakartál,
nagy nyugalmat árasztottál.
Drága, kis Szüleim,
Kiket annyira szeretek.
Szemem könnyezik,
Ha messzire megyek.
A szerencse embere én vagyok,
Szívem alatt magzatot hordhatok.
Az életem döcögős úton járt, néha
megállt, és igazán csak most kezdődött el:
Létemnek részese, motorja Te leszel.
Felemel az anyai s apai szeretet,
Mennyi örömet adnak nekünk a gyermekek.
Feledünk már minden gondot és bajt,
Nem is halljuk az ordító ricsajt.
Gyermekként nem voltak gondjaim,
mik gyötörtek volna éjszakánként.
Mára már felnőttem és a gondok fejem felett szikráznak,
villámként csapnak reám.