Táj
Sziromköntösben pompáznak a fák,
simogatják apró napfényszikrák,
patak szeli át a kicsiny völgyet,
a gyönyörű táj szelíden csöndes.
Volt egyszer egy tanyavilág
Volt egyszer egy tanyavilág,
elszórt házak, kertben virág.
Bárhol is élsz, messze, távol,
őseidnek ez a jászol!
Mókus Olga az erdőben
felmászott egy fatetőre,
onnan kémlelte a tájat,
látott is egy szép kis házat.
Tavasz lehelete
lengi be a tájat,
a máriatövis
gyógyítja a májat.
Hó és a hideg
Fénylő, fehér háztetők,
a fagyos éj leple alatt
leheleted játszik, a cica fázik,
gyönyörű, mikor a hó arat!
Sarjad sok kis rügy, ébred a világ,
vadszázszorszépet friss szellő cibál,
a tavasz színe cseppent a rétre
hóvirágfehér ibolya kékje.
Lent a völgyben fürge patak
csörgedezik, tovaszalad.
Vihar dúlt még tegnap este,
a szép erdőt körbenyeste.
Sóhajtoznak az öreg fák,
megtépázott lombkoronák.
Hegygerinc hátán kecsesen táncol,
faágak között gyakran viháncol,
nyargal a réten, virágot szakajt,
sohasem ül le, hiába a pad.
Hajnal hűvös, sápadt kékjén,
búzamező arany szélén,
hajladozó kalász szárán,
egy zöld tücsök pici lábán
bársonyba bújt dallam csendült.
Nádas vizéből vadkacsa rebben,
zajt csap a szárnya csendes berekben.
hegy kincse
Téli tájban alvó tőkék, s
nyárban érlelődő fürtök,
szeptemberre megtelt pince,
ez a hegynek kincse s hordók
aranya!
Sétahajó úszik
a vízen lefelé,
Visegrádon vagyok
útban hazafelé.
Nem ide születtem,
bár nekem otthonom e táj.
Itt nőttem fel én
eme szép Zalai dombságnál.
Minden elvesztett percem fáj
Mégis önként adom át
Bódult hullámok magányos felhők
Kékesen vibrál a messzi táj
Most is tegnap sem holnap talán
Fénylik vibrál köztünk egy cérnaszál
Tovaszáll a nyári szellő hirtelen,
az ősz kopogtat, majd csendesen
ragyog megsárgult falevelekkel.