Tanárnak
Osztályfőnökömnek szeretettel
Köszönjük, hogy egész végig mellettünk volt,
S hogy minket minden helyzetben bátorított.
Osztályfőnökömnek - nyugdíjba vonulása alkalmából
Az életed során bezárult egy ajtó...
Ami volt, mind tiéd. Nincsen végrehajtó,
ki elvenné tőled, a sok kedves évet,
munkád során gyűjtött ezer szép emléket.
Életetek új szakasza kezdődik,
Két sors most egymásba szövődik.
Távolodnak, messze kerülnek az évek,
A diák szemek a távolba visszanéznek.
Búcsúzunk egy dallal tőled,
Ki napjainkat óvtad, védted.
Téli lepel borítja a tájat,
A fehér hó belepi a fákat.
Régen láttalak, most mégis
némán nézlek, talán érzed,
az üzenetem szintézis
nálam, hogy láthatlak téged.
Ősi tanáromnak írom
Ezt a néhány strófát.
Évek óta visszasírom
Azt a néhány órát.
Jó tanárom volt, szeretett, s óvott.
De az eszem akkor hol volt?
Újra iskolába járok, tanulok,
mert így bárhova eljuthatok.
Tudom, hogy egykor,
még nem is oly rég
az iskola ajtaján belépve
nem tudtam, mit, hogyan s miképp,
az értelmem is csak nyílt lassan, csendbe`.
Közeleg a nyári szünet.
Örülünk: már nem kell füzet!
Téli lepel borítja a tájat,
A fehér hó belepi a fákat.
Most ballagok, búcsúzni kell,
Ahová még kislányként érkeztem,
Most ifjú hölgyként hagyom el.