Tanka
Vágyjuk a rügyfakadást...
Kicsit még kéreti magát a természet éje,
Pedig látja már, hogy vége, itt a tavasz fénye.
*
A fenyő deres,
A táj jeges és havas,
A táj szép téli.
Pipacsmezőkről
jajongást sodor a szél
egyre távolabb...
Szemekből kifolynak a
holnapok, - csak én látom?
Tankák
Születés
Egy boldog párost
Szerelmének gyümölcse
Egymáshoz láncol,
S készül közös jövőre,
Úgy vélik, mindörökre
Mostan színes versekről álmodom (Kosztolányi parafrázis)
A daru-szürke végtelen térben
éles, szikrázó hideg-fehérben
lebeg néhány aszkéta szikár jel,
szigorú haikunak megfelel,
s ha bambusz-zöld harmónia adja
keretét, megnevezése: tanka.
Jövünk-megyünk nap
mint nap, nem tudjuk mikor
jön a pillanat
Makón most ősz van.
álmos utcáin csípős
hagymaillat leng,
itt babérfa nem terem,
s hódít az útszéli szleng.
Biztosítéka
ment ki csak - nem halott a
szentjánosbogár.