Társadalomkritika
Egy fekete dobozban rejtőznek a sokszínű figurák.
Kirakják őket végtelen sok mezőre, amiknek a számát se tudják.
Egy vagy közülük te is, csak éppen nem veszed észre.
Hiába dobod el a kockát, az is csak a játék része.
Ural, irányít, semmit sem restell,
mindig színpadon a porondmester.
Százszor elkezdi, sohasem fullad.
Bohócok töltik a kifutókat.
Göbök
A tán` miattunk kesergő idő,
nem könnyet hullat,
sem kristályát pehely csodának,
csak göbök...
A valóság erős tanmese:
stigmáktól vérző lélek,
valós, posztmodern pokol,
álarcok mögött a tények.
én a fogyasztó és én a társa s hozzám dalom
tol tol a rutin tol
te kergeted
mert mennyiség hatalma eszméd felett
vérző verejtékből piramis
s ott mindenek felett az a szem hamis
tol tol a rutin tol
te üzérkedsz
ezüstért árulod kegyes képzeted...
Terhek alatt cseperedik az álom,
miatta minden nap meghalunk.
Kereszteket húzunk a lét talaján,
mély nyomokat ritkán hagyunk.
Midőn e korszak véget ér,
És az emberek nagy része már nem is él.
Mert hajt a vágy az érzés után, mi elfog.
Elfog egy érzés, ami hajt most.
Félnem se kell, hogy elfogy.
Fölszállott a gyöngytyúk
vármegye házára.
Sok szegénylegénynek
a bosszantására.
Szépsége hajdani,
"Fölszállott a páva!"
Új dalát hallani,
múltból jövő lárma.
Csak szépeket szabad írni - igazakat nem
Csak szépeket szabad írni,
hogy az ég csíkja kéklő karkötő,
s a zöld lombok pusztulása, nézd,
éltük virágára rajzolt drágakő.
Nézzétek! Az ég felé tornyok törnek,
és omlanak századok a vaskos súly alatt.
Mi a siker kulcsa?
Nem az, hogy téged mindenki
Szeret,
S az sem, ha elmész,
Senki se` keres!
Várvölgyből a Keszthelyi-öbölbe hömpölygött át a sötétség.
Fenyvest és Vonyarcvashegyet élve temették el a fellegek.