Tavasz
Beléptem a tanösvény kapuján,
ballagtam az ébredő tavasz után.
Sziklagyepes réten haladt utam,
mellettem kis méhész gyurgyalag suhant.
Mecsek alján, erdők között
medvehagyma terem,
tavasszal a leveleit
gyógyteának szedem.
Természet
Múltra felépült
jövőnk: örök forrása
állandó jelen.
Fénylő karika, sárga karima.
Süssél, süssél, fénylő Napocska!
Szaladnék erdőbe és tarka mezőbe,
Játszanék fogócskát csiklandós szellővel.
A pünkösdről írok, de mért nem vívok harcokat?
Nem érint meg a Szentlélek, vagy csak
nem szívom a csíkokat?
Pedig jobb, ha az ember kitűz célokat,
és nem cenzúrázzák...
élt olyan?
Hát, megérkeztél te is,
rügyet bontó március?
Hallod, hogy fenn a fán zeng
a kedves kis lírikus?
Szél szaggatta tarisznyába
pakolászik már a tél,
zsebe üres, fagy kirágta,
ahonnan jött, visszatér.
Gyönyörködöm a meggyfába`,
csókra vár ezer virága.
Döngicsél már egy hódoló,
meggyvirágra szálló dongó.
Földszagú csend odakinn,
csordogál az eresz,
hófoltos fű haját
szellő szárítgatja.
"Ne félj!" részlet
Szép tavaszod
hajnali pírja
érte dalol,
életed írja,
halk suhogás
orgonaágról,
új útitárs
fénye a mából!
Oltóanyag kellene most,
szeretet,
nemcsak amolyan sok álmos
felelet,
tavasz mindig fényét adja,
lenge szél is megsimítja
kezedet!
Zöldbe borulnak a lombok,
lágy szelet ringat a táj,
halk suhanással a gondok,
elpihen mind, ami fáj,
szép tavasz ébred az erdőn,
sárga szín lenge a rét,
életed állva a lejtőn
új, kicsi álmokat tép!
Ne hagyd veszni tavaszodat,
tedd most félre panaszodat,
nézd a fényes Nap sugarát
akár ablaküvegen át!
Hajnalban a parkban,
madarak csapata harsan,
s csak ballagsz a parkban,
az aszfalt arannyal van rakva a napban,
tavasz van!