Tavasz
Az ablakból nézem, ahogy a sárgás, fakó avarban
Fényes vadgesztenye bújik ki héjából,
Mint újszülött a méhből, még kicsit nedves is.
Valami megcsendült, valaki énekel.
Belülről jön a hang? Tán nem is érdekel,
máris fülembe zsong, betölti szívemet,
az vad dobbanással veri az ütemet.
Virágzik az aranyeső,
Lelkemnek oly jóleső.
Ibolyák is illatoznak,
Nefelejcsek nyiladoznak.
Hófehér menyasszonyi ruhába
öltöztek a fák,
rózsaszínűbe a nyoszolyólánykák.
Felhőtlen ég felé
nyújtózkodnak a fák,
rügy-bimbójuk pattan...
Megkértelek, Benedek,
vidd magaddal a telet,
mosolyogjon március,
tűnjön hideg és vírus!
Április illata árad a szélben.
Csillog a tó vize hajnali fényben.
Hideg, zord tél idején fagyban szunnyadt a remény,
tavasszal szép napsugár halvány fénnyel hívja már,
öltözzön friss ruhába, rügyfakasztó talárba.
Harmatcsepp vár hajnalban,
arany fény az ablakban,
madaraknak éneke,
élettel nő kék ege,
virág kelyhét merengőn,
fodrozhatja a szellő,
s bodza tányér kristályon,
ringatózik az álom!
Sarjad már az erdő, száll tavaszi pára,
mindent takaró köd ül rá a határra.
Reszket a harmat
pók fonalán,
szirmait bontja
szép tulipán
Rám nevetett csoda napunk fénye,
Felizzott szunnyadó énem lénye.
Rácsodálkozott az új világra,
Hát ez kérem, nekem lett kitalálva.
A tavaszi rét felett átsuhan a lélek,
örül a világnak s mindenféle szépnek!
Április csalfa fényei,
virágbontó ígérgetések,
ágat hasító vad szelek,
vihartól tépett könnyű fészkek...