Tavasz
Ragyognak a csillagok
Szép, tavaszi égbolton.
Könnyes szemem felnéz rá,
Hallgatom a hold szavát.
Láss csodát... ímhol a tavasz!
Hajnal pirkad,
Máris virrad.
Napsugár dereng,
Álmosan mereng.
Hegyekben a tél még kér időt,
Medvék járják már az erdőt!
Húsvét, 2018.
Sok
Virág
Mindenütt,
Húsvétnapját
Ma ünnepeljük.
A körtefa álma című mű folytatása
Tíz nap sem múlt el azóta talán,
Akkor még rügyek pattogtak ágán.
Ma hófehér díszruhában várt rám
Udvar dísze, a kedvenc körtefám.
Virágos lett ma a lelkem -
barkapillám, nárcisz-szemem,
rügyező ág lett tíz ujjam,
mint egy kaptár - felbolydultam...
Feléledt a szép természet,
rügyet bont a fák sora,
ezernyi méh gyűjt már mézet,
hull virágpor zápora.
Áprilisi csélcsap szellő
terelget pár gomolyfelhőt,
ami még a télből itt maradt.
Itt a tavasz, itt a húsvét,
szél borzolja barka fürtjét,
mézes-csupor most a reggel,
aki férfi korán felkel...
Álmából kél a szunnyadó természet,
Ásítva ébredez, nyújtózik a táj,
Rügyet sóhajtva ringat új meséket,
Fátyol-zöldet lebben kócos fűzfaág.
Tavaszodik
Teli van az erdő-mező élettel,
tavasz van, a biciklidet éleszd fel!
Kikelet, kikelet, mily kellem,
Ragyog rám a nap, repdes lelkem.
Szívemben szeretet, szerelem,
Kívánom, kedvelem, kell nekem!
Ragyog a kikelet, zsarátból tűz lobban,
pillangó-méz ajkad ízlelget, csókolgat.