Tavasz
Félhold ringat éji börtönt,
kérgesek a délelőttök,
sánta reggel fut fagyon,
félszeg, néma, kis virágok,
szirmaikról dér szivárog,
nem láttak még harmatot.
Itt a Tavasz! Eljött hozzánk!
A sötétséget elnyomja az örök napsugár.
Fényes kiskirály, ki beragyogja szívünk,
Békésen kacag, arcunkra mosolyt aggaszt,
Fázós napjainkból, melegséget áraszt.
Még hófehérség borítja a rétet,
A tavaszvirágok már ébrednének,
Kikeleti álmaim beteljesítenék,
Ha bennük gyönyörködhetnék.
Életet ont,
Csókot lehel orcámra,
Félve ébreszt hajnalonta,
S jókedvet önt ablakomra.
Kőriságon kis rigó,
Hajnal köszöntője,
Fütyüli, hogy "Jaj, de jó!",
S boldog leszel tőle.
Itthon már a tavasz várt
lágy könnyűség ült a messzi határon
napfény hímezte át a felhők rétjeit
míg halvány színek csillogtak a semmiségben
Bidres-bodros, fodros-fidres
bárányfelhők kergetőznek.
Anyjuk szoknyájába rejtve
fehér ruhácskájuk lebben,
nap sugarát felébresztve.
Tavalyi hagyma zöldellő szára
ki-kibújik az ásóm nyomában.
Él s mozog az agyagos földbucka,
rigó ugrik rá, megvagy, giliszta!
Majd a május
Szerelem gyúl tomboló tavaszban,
Esküvés ég suttogó szavakban.
Szerelemszárnyú illatbolyhok,
Mandula, ibolya, somvirág,
Szanaszét hullnak kis virgoncok,
Fehér a kínai szilvaág.
A föld csillogó barnára
fésülködött a
dombok mögött.
Jegenyetűk fogják,
ekével fonták fénylő
haját.
Tavasszal vissza-visszakandikál
a drágalátos nyitnikék.
Míg más madár, a galamb kapirgál,
ő csak nyitnikék, nyitnikék!
Jött
Tavasz
Illata,
Virágból méz,
Méhek pergették.
Kertem virága, csodás sora,
Itt még hóvirág, ott az ibolya,
Szirmait bontja a tulipán,
Ezerszínű, kedves, csodás virág.
Álmos hajnal fekteti a holdat,
Bekukkant a hegyháton,
Kérdi, napocska, hol vagy?